1 héttel később
Edward
Mindenki az esküvőre készül. Boldogok
vagyunk, mert Percyék lassan összeházasodnak. Nekem is itt van életem szerelme
Alicia. Lassan kész nő lesz, ahogy kis Isabella is. Ők a legjobb barátnők
lettek az elmúlt 3 hónapban. Gondolataimból Alicia szakított ki.
- Edward jó, hogy megtaláltalak.
- Baj
van kicsim?- kérdeztem ijedten tőle.
- Nincs.
De Isa beszélni akar veled.
- Miről?
– furcsa, hogy velem akar beszélni. De vajon miről?
- Nem
tudom.
- Akkor
induljunk. – mondtam. Normál tempóba mentünk és odaértünk Bella
dolgozószobájához. Kopogtam és egy szabad után beléptünk.
Isabella dolgozó szibája
-
Örülök,
hogy itt vagytok, mert valamit mondanom kell. – kezdet bele Bella.
-
Miről
lenne szó?
-
Itt
az ideje Edward, hogy elfoglald a jogos helyed. – ahogy mondta bennem úgy hűlt
meg a vér. Én, mint uralkodó?
-
Hogy
érted ezt? – kérdezte Alicia.
-
Úgy
értem, hogy itt az ideje, hogy kormányozd a népedet. A Masen és Morgan
birodalmat kell irányítani. Előkészítettem mindent.
-
Na
de… - kezdtünk tiltakozni, de belénk fojtotta a szót is.
-
Nézzétek,
kezdek belefáradni a kormányzásokba. Ezért mondom Edward, hogy el kell
elfoglalnod a jogos helyedet. Már elmondtam a népnek, hogy lemondok a birodalom
kormányzásáról cserében elfogadják, hogy te legyél az uralkodó. Kezdetben
segíteni fogok.
-
Köszönöm.
– mondtam.
-
Ne
köszönd. Apádnak és anyádnak tett ígéretét tartottam be.
-
Értem.
– motyogtam. – Mikor foglalom el a trónt?
-
4
hét múlva lesz a koronázás. Minden meg van szervezve. Kormányozd a népet
igazságosan, ahogy a szüleid tették.
-
Isa
én leszek Edward felesége? – kérdezte érdeklődve a szerelmem.
-
Igen
Alicia és a szüleid az áldásukat adják. Ha megbocsájtotok, de nekem van még
papír munkám. – kért elnézést. Mi pedig elhagytuk a dolgozó szobát.
Visszamentünk a szobánkba és pakolni kezdtünk az utazásra.
Alice
Spanyolország. Olyan jó itt lenni ebben az országba. Mindig ide akartam
eljönni, de sajnos nem lehetet, mert a nekünk a napfényben csillog a bőrünk.
Most nem süt a nap, mert Scarlett befolyásolja az időjárást. Azért vagyunk itt
valójában, mert a Sanchez családi birtokot díszítjük fel. A segítőim Esme Rose
Bella nővére meg a lánya Elena. A repülő út kicsit unalmas volt. Mikor
leszálltunk két kocsi már ott volt a reptéren. Kiderült, hogy Scarlett autói,
amit itt vett Spanyolországban.
Scarlett autói
Negyed
óra kocsikázás után megtaláltuk a birtokot. Csodálkozva néztük meg. Scarlett
meg a húga ezen a birtokon születtek? – tettem fel a kérdést magamban.
Gondolataimból ő szakított ki.
-
Nem
ilyesmire gondoltatok volna. – mondta nevetve Scarlett.
-
Hát
nem. – mondtuk.
-
Karban
tartottuk mind a hárman. Remélem, megérkezet a meglepetés vendég. – mondta
izgatottan Elena nagynénje.
-
Kire
gondolsz? – kérdeztem tőle.
-
Az
öcsémre. Bella nem is tudja, hogy életben van és vámpír.
-
Mindenki
úgy tudja, hogy halott. – mondta értetlenül Rosalie.
-
Amúgy,
hogy hívják őt? – kérdezte Esme.
-
Anthony
de la Vega. Ő az öcsém és Bella bátya.
-
Akkor
ő a nagybátyánk? – érdeklődött Elena.
-
Igen.
Ígérjétek meg, hogy nem mondjátok el. – kért meg minket Scarlett.
-
Rendben.
– mondtuk. – De mutasd az utat a házhoz. – elindultunk a házhoz és egy férfi
lépet ki az ajtón és Scarletthoz ment.
-
Azt
hittem nem jöttök. – mondta.
-
Pedig
de.
-
Nem
változtál semmit banya. – mondta nevetve az idegen.
-
ANTHONY
DE LA VEGA! – dörrent rá Scarlett. – Ne bosszants engem, mert leütlek.
-
Csak
ugyan Scarlett de la Vega? – kérdezte Anthony.
-
Várjunk
csak! – szólalt meg Elena. – Ezt nem értem, ha ti, ketten de la Vegák vagytok
akkor anya, hogy viselheti a Sanchez de Moncada nevet? – hm, ez jogos kérdés.
Itt ők összenéztek és nevetni kezdtek.
-
Ki
ez a bájos hölgy?
-
Az
unokahúgod.
-
Csak
ugyan? Szabad tudnom a nevét hölgyem? – kérdezte udvariasan. Mi hárman majd
elolvadtunk a hangjától. Na, elég Alice neked férjed van. Szóltam magamra.
-
Elena
Gilbert.
-
Ő
nem is a rokonunk Scarlett. Hazudtál.
-
Anyám
Isabella Sanchez de Moncada.
-
Te
vagy akkor a húgom lánya?
-
Igen.
-
Szuper.
Anthony vagyok.
-
Mond
neki Elena, hogy tata. – mondta visszafojtott nevetéssel Scarlett.
-
Miért?
-
Azért,
mert Scat ezzel tud bosszantani.
-
Ez
kegyetlen volt öcskös.
-
Jól
van, mutassátok a házat.
-
Erre.
– invitáltak be a házba.
-
Mikor
épült a ház? – kérdezte Esme kíváncsian.
-
A
szüleink nászajándékként kapták a nagyapánktól. – mesélte Scarlett.
-
Ha
jól emlékszem, akkor 1820-ban építették fel. – mondta Anthony.
-
Csodálatos
a ház. De kik ők a képen? – kérdezte Rose a képre nézve.
-
Ők
a szüleink.
-
Csodálatos
asszonyvolt az édesanyátok. – mondtam.
-
Valóban
az volt. Sok akadályon mentek keresztül apával együtt.
-
De
ezt máskor. Anthony meg van anya esküvői ruhája?
-
Miért?
-
Húgunknak
az a ruha kell. – felelte nemes egyszerűséggel Anthony nővére.
-
Hiszen
lehet, hogy elkopott.
-
Inkább
nézzük meg. – mondta az idősebbik testvér. Hosszú kereskedés után meg lett.
Ahogy megláttuk a ruhát a szánk is tátva maradt.
-
Ez
csodálatos. – mondtuk egyszerre.
-
Valóban
az. Ez volt anyánk kedvenc ruhája és ebben ment férjhez. – mesélte Scarlett.
-
Apa
ruhái is meg vannak.
-
Okés.
Nagyjából olyan mérete van.
-
Ezzel
is meg volnánk.
-
Mikor
jön a gerlepár? – kérdezte egy lány. – De udvariatlan vagyok, Rebeka Black
vagyok.
- - Drágám
most már te is de la Vega vagy.
- - Tony
úgy mutatkozom be, ahogy akarok. – mondta morcosan Rebeka.
- - Oké.
Akkor nem is vagy a nejem. – mondta nevetve Anthony cserében kapott két jókora
nyaklevest.
- - Néha
olyan vagy, mint egy nagyra nőt gyerek.
- - Ilyenkor
annyira bírom, hogy ketten vágtok nyakon. – mérgelődött a sértet fél.
- - Várj,
csak amikor Bella ver meg. – mondta nevetve Scarlett. – Olyan volt, mint egy
gyáva nyúl. Bella két éves volt, amikor hozzá vágta az agyaglovat, amit apától
kapott.
- - Tudod
te, hogy mennyire fájt?
- - Nem
mert nem tapasztaltam. De inkább takarítsunk ki.
- - Rátok
hagyom lányok. – mondta menekülve Scat öccse.
- - ANTHONY!
– dörrent rá a két lány. Már nem tudtuk visszatartani a nevetésünket. Mind a
négyen a padlón voltunk és úgy nevetünk az egészen. – Segíteni fogsz.
- - Rendben.
– morogta.
- Amúgy
holnap jönnek a többiek. Addigra legyen kész a ház. Ez a húgod kívánsága. –
mondta Rose.
- - Bosszantó
a kis húgom. – dünnyögte Anthony.
- - Mintha
te nem az lennél vén csont. – szúrta oda Anthony felesége.
- - Csend
legyen. – mondta Scarlett. A két fél támadó állást vett fel. Nehogy már a
házban akarnak verekedni? Akkor minket Isabella megöl.
- - Mert?
– kérdezte Rebeka. De már repült az egyik váza és eltalálta a férjét.
- - Itt
nem fogtok tönkre tenni semmit. Tudjátok ti ketten, hogy Bella ragaszkodik a
családi tárgyakhoz.
- - Igazad
van testvérem. Voltál a kicsik sírjánál?
- - Nem.
- - Menjünk
oda. – mondta Rebeka. Elindultunk a sírokhoz és volt kettő kisebb sír.
- - Mi
lett volna a picik neve? – kérdeztem óvatosan, mert ez eléggé kényes téma.
- - Diego
és Peter. – felelte megtörten Scarlett.
- - Őszinte
részvétünk. – mondta Esme és Rose.
- - Régen
történt. Valójában 1905. május 20. estéjén.
- - Olyanok
a sírok, amikor utoljára láttam. – mondta elképedve Anthony.
- - Igen.
Sok ember meglátogatja a szüleitek sírját köztük az öcsém Chris és Elisa. –
mondta Rebeka.
- - Miért?
– kérdezte Elena.
- - Chris
itt jobban érezte magát, mint a szüleinknél. – mesélte Scarlett sógornője.
- - Igen.
Isabellaval nagyon jó barátok lettek később szerelmesek. – vette át a szót
Scarlett.
- - Milyen
volt az életetek?
- - Ezt
akkor, ha Bella is itt van.
- - Rendben.
– mondtam. Visszamentünk a házhoz és neki láttunk kitakarítani. Másnap reggel
nyolc órára lettünk készen.
Sanchez családi birtok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése