Kis szünet

Sajnálom, hogy nem tudtam hozni egy nap a három részt. Igyekszem minél előbb megírni a hetedik és a nyolcadik részt. De egy kis ízelítő a hetedik részből.

-     -    Rendben. –mondta. Azzal a lendülettel bementem a gardróbomba ruhát nézni, ami megfelel nekem. 5 percig válogatás után megtaláltam a megfelelő ruhát. Egy nagyon szexi szoknya és mély dekkolt tájú felsőt találtam. A maradék időmben elő kerestem egy régi nyakláncomat és egy sárkány hajcsatot, amit az édesanyámtól kaptam. Kis idővel meglettek az ékszereim. Utolsó simítás képen a hajamat kiengedve hagytam. Na, lássuk, hogy Percy mit fog ehhez szólni. Bár van egy-két tippem. Kiléptem a gardróbból és nem kellett csalódnom. Percy el volt ájulva a látványtól.

-      -  Szép vagy Bella. – mondta elámulva.

-         Köszönöm. – mondtam. – Csak nem zavarba hoztalak? – kérdeztem tőle kíváncsian.

-         Sikerült zavarba hoznod. – adta meg a választ.

-         Menjünk, mert van egy-két dolog, amit el kell intéznem.

-         Mit? - kérdezte értetlenül.

-         Vacsorára egy étterembe megyünk és megmutatom Róma nevezetességeit. – mondtam el a tervemet.

-         Nagyon jól hangzik.

-         Rendben induljunk.

-         Természetesen. – mondta és a kezünket összekulcsolta. Jó érzés volt van, akit szeretni tudok a teljes szívemből. De ezt senki se tudja rajtam kívül. – Zavar, hogy megfogtam a kezed? – kérdezte egyből.

-         Nem zavar, de senki nem fogta meg a kezem. – mondtam elpirulva.

-         Tényleg?

-         Igen, de menjünk, mert még el szeretnélek vinni egy kedvenc helyemre. – mondtam.

6.rész

A Volturi

Aro:

Lassan elérkezik az idő, hogy visszaszerezzük Volterra várát. Míg a vár elfoglalásán gondolkoztam belépet Marcus a szobámba.

-         Mi a gond bátyám? – kérdeztem tőle.

-         Ugye azt tudod, hogy egy uralkodó családból raboltad el azt a gyermeket?

-         Nem baj. Majd ők elintézik Isabella Volturival.

-         Isabella Volturi? Szerintem ő Isabella Sanchez de Moncada.

-         Ő már rég halott.

-         Csak ugyan öcsém?

-         Láttam meghalni.

-         Szerintem él.

-         Küldjünk hozzá követett. – vettem fel az ötletet.

-         Békét akarsz vele kötni? – kérdezte döbbenten Marcus.

-         Megkérjük, hogy fogalmazzon meg egy békeszerződést.

-         Jó ötlet. De ki lenne a követ?

-         Természetesen te.

-         Miért pont én? Miért nem Caius?

-         Mert ő forrófejű. Te meg diplomatikus tudsz lenni.

-         Legyen. Mikor indulok? – kérdezte.

-         Holnap. – mondtam.

-         Rendben.  – mondta Marcus. Nem is sejti, hogy ő fog meghalni előbb. Habár Isabella nagyon kemény dió. 80 éve próbáljuk visszafoglalni a várat, de mindig kudarcba fulladt. Majd meglátom mi lesz Volterra Királynője döntése.

Marcus:

Mit tervez már megint Aro? Nem elég, hogy Caius is majdnem meghalt a legutóbbi ütközetben, ami másfél éve volt. Szerintem Isabella Volturi jól vezeti a vámpír világot. Ides tova 80 éve próbáljuk visszaszerezni a trónunkat. Isabella nagyon ravasz jobb lesz vele vigyáznom. Amit hallottam pár napja, hogy lemond a hatalomról. De miért mond le? Ez felettébb furcsa. Majd megkérdezem tőle. Elindultam Volterra vára felé valaki követni kezdett. Hirtelen megálltam.

-         Ki vagy? Gyere elől! – mondtam.

-         Én vagyok Mester. – mondta Steven.

-         Mit keresel te itt?

-         Parancsot kaptam, hogy öljem meg.

-         Aro küldött? – kérdeztem tőle. Bár volt olyan sejtésem, hogy Aro lépni fog.

-         Igen. – na, mit mondtam.

-         Beteges nem tudja kivel kezdett ki.

-         Miért?

-         Nem is sejti, hogy hátba támadom. 80 éve annak, hogy Isabella Volturi elvette tőlünk a hatalmat és ezt nem tudja senki feldolgozni.

-         Bátor nő lehet.

-         Igen valóban az. Menj vissza.

-         Nem megyek, vissza oda inkább magával megyek.

-         Gyere. Tudnod kell, hogy a királynő szemébe nem nézhetsz.

-         Értem.

-         Akkor menjünk tovább. – mondtam. Két óra alatt odaértünk Volterra várához. A látvány letaglózott. Fél vár le volt rombolva. Egy nő szólt hozzám.

-         Elnézést uram kit keres? – kérdezte a lány.

-         Isabella Volturihoz jöttem.

-         Rendben.  – mondta. Közben felhívta a vezetőt. - Felség önt keresik.

-         Ki? – kérdezte egy fáradt kimért hang.

-         Uram, hogy hívják? – kérdezte gyorsan a lány.

-         Marcus Volturi vagyok.

-         Marcus Volturi keresi önt.

-         Engedje be. – gondolom Isabella mondta. Lerakta a telefont és hozzám fordult.

-         Jöjjön utánam uram.

-         Nem gond, hogy Steven is velem tart?

-         Ha akar, magával mehet.

-         Köszönöm. – mondtam. Hamar oda értünk a trón terem elé. Az ajtó acélból áll. Kinyitotta a lány az ajtót és ott volt ő, aki elvette minden hatalmunkat. Ahogy meglátott meglepődött.

Isabella:

Ahogy megláttam Marcust meglepődtem. Mit akarhat itt? Csak nem követelőzni jött ide, hogy adjam vissza a trónt neki. Azt lesheti.

-         Nina köszönöm, hogy idekísérte a vendéget.

-         Szívesen királynő. – mondta és elment.

-         Mi járatban nálam Marcus Volturi?

-         Békeszerződést szeretnék kérni tőled. – mondta. Azt hittem rosszul hallottam.

-         Miért is? – kérdeztem ez itt nekem bűzlik.

-         Aro békét akar kötni veled. – na, erre nem számoltam.

-         Sajnálom Marcus, de Aroval nem kötök szerződést.

-         Velem se?

-         Miért Marcus? Nem bízom bennetek. Megöltétek a dédunokámat Isabella Marie Swant.

-         Elleneztem hidd el.

-         Tudom Marcus.

-         Velem nem kötsz szerződést?

-         Nézd, Marcus ezeket az ügyeket nem velem kell megbeszélned.

-         Hogyan?

-         A fiam és a lányom veszik át a hatalmat tőlem.

-         Isabella Sanchez de Moncada vagy valójában.

-         100 év után jöttél rá.

-         Hiszen te halott vagy.

-         Tévedés élek. Mit akarsz, mit tegyek érted?

-         Nos, a trónomat ad vissza.

-         Sajnálom Marcus, de a trónodat nem adom vissza. Nevet kell változtatnod.

-         Miért?

-         Aro azt hiszi, hogy halott vagy. Jó formán védelmet kérsz tőlem. Nincs igazam?

-         Igen védelmet szeretnék.

-         Nos, Marcus csak egy szabály van. Csak szigorúan állatok vérével táplálkozhatsz. Árulásért halál jár.

-         Ez az egy szabály van.

-         Igen. Itt mindenki vega.

-         Neked miért kék a szemed?

-         Ezt nem tartozik rád.

-         Azt mondtad, hogy van egy fiad és egy lányod?

-         Igen.

-         Ők hol vannak? – kérdezte.

-         Elküldtem őket. Edward Masen Morgan Cullent miért üldözitek?

-         Megölt egy embert. – mondta Marcus.

-         Hazudsz. – mondtam.

-         Mi?

-         Meg akarjátok ölni őt. Aro félti, a hatalmát azt hiszem, beszélek vele.

-         Elmondok mindent. Ne tedd.

-         Annyit mondok neki, hogy halott vagy.

-         Rendben.

-         Meg kérhetnélek titeket, hogy keresetek szállást magatoknak a nyugati szárnyba.

-         Köszönöm.

-         Szívesen. – mondtam közben hívni kezdtem Arot rögtön fel is vette.

-         Helló kedves Isabella Volturi. – szólt bele nyájasan. Hú de rühelem ezt a pasit.

-         Marcus halott. – mondtam egyből.

-         Mi?

-         Jól hallottad. Megölték.

-         Te némber megöllek.

-          Nem én voltam. Az embereim mondták.

-         Békét szeretnék kötni veled.

-         NEM ARO. – mondtam kiabálva.

-         Háborúzni akarsz Isabella Sanchez de Moncada?

-         Te engem fenyegetsz? Ez már beteges Aro. 100 év után jöttél rá, hogy ki vagyok, valójában gratulálni tudok csak.

-          Háborúzni akarsz némber?

-         Ennyire meg akarsz halni?

-         Te fogsz meg halni.

-         Mentem Aro. Ja és Caius a foglyom. Csaó. – mondtam és leraktam a telefont. Visszavonultam a szobámba és lepihentem.

Percy:

Isabella nagyon kedves és szeretni való lány. Elmentem neki virágot venni. Remélem, szereti a levendula liliom és a fréziát. A hogy megvettem a csokrot mentem is vissza a várba. Már elég otthonosan mozgok benne. Nagyon izgulok a randi miatt. Remélem, velem fogja leélni majd az életét.

5.rész

Percy:

Amikor megláttam Volterra várát a szám is tátva maradt. Szép helyen lakik Bella. Ahogy beléptünk a várba egy kislány anyának szólította. Ezen ledöbbentem. A következő sokk az volt, amikor vele egy idős lány is az anyjának szólította.

-         Öhm… Bella beszélhetnénk? – kérdeztem tőle.

-         Persze. Mindjárt visszajövünk. – mondta. Megfogta a kezemet és végig mentünk a folyosónkon és egy szoba álltunk meg. Kinyitotta az ajtót és bementünk. – Miről szeretnél beszélni? – kérdezte kíváncsian.

-         Bella hány gyereked van? – kérdeztem tőle. Láttam ezzel zavarba hoztam.

-         Kettő. – adta meg a választ.

-         Hogyan?

-         Valójában 117 éves vagyok. Ez előtt 100 éve teherbe estem egy férfitől. Amikor kiderült, hogy állapotos vagyok örültem neki, de menekülni kényszerültem. 9 hónap múlva megszültem Alexet és Elenát. Két csak családhoz vittem őket.

-         Mi lett velük? Hogy voltál képes lemondani róluk? – fakadtam ki.

-         Várj még nincs itt vége.

-         Folytasd.

-         A szívem szakadt meg, hogy nem tudom őket felnevelni. Figyeltem őket messziről. 1909. november 5-én egy vámpír megtámadott és átváltoztam. – mondta. Ezen én is meglepődtem. Felnevelte volna őket, de üldözték és még egy vámpír is megtámadta.

-         Vámpír vagy?

-         Most ember vagyok 3 hónapig.

-         Mikor születtél pontosan?

-         1892. szeptember 13-án Madridba.

-         Most kiszívod a vérem?

-         Téged, soha de soha nem bántanálak.

-         Ez megnyugtató.

-         Van még kérdésed?

-         Holnap jössz?

-         Persze, hogy elmegyek veled. Hiszen megígértem nem?

-         De. – mondtam. Szóval ő halhatatlan. Ezután még beszélgetünk és visszamentünk a többiekhez.

Alice:

Nem tetszet ennek a lánynak a viselkedése. Túlságosan is barátságos velünk. Szerintem ez egy csapda. Gondolatimból Edward szakított ki.

-         Nem is ismered Alice.

-         Igazad van elég mogorva egy perszóna.

-         Lányom viselkedj, a királynőről beszélsz. – mondta Carlisle.

-         Nem érdekel, hogy meri Bella alakját felvenni. – fakadtam ki. Ilyen még nem történt velem.

-         Vigyáz, hogyan beszélsz az anyánkról. – mondta egy fiú és egy lány.

-         Mert mi lesz?

-         Ha nem akarod Mary Alice Brandon Hale Cullen, hogy kitörjem a nyakad. Csak, hogy tudj róla Isabella Swan a dédunokám volt. Fájt a halála nem úgy, mint neked. Jobb lesz, ha meghúzod magad. – szólalt meg egy hideg kimért hang. Ez csak Isabella lehet csak.

-         Értetem.

-         Helyes. Nem szeretném, hogy balhéznátok, mert annak következményei lesznek.

-         Mi anyós pajtás? – kérdezte az egyik fiú tőle.

-         Damon, ha nem akarod, hogy megöljelek, akkor befogod.

-         Szép házi gazda vagy. – mondtam.

-         Alice ne bosszants.

-         Igaza van Alice. Ő adott nekem menedéket.

-         Tessék? – kérdeztem kikerekedet szemmel.

-         Így igaz.

-         Nagyi mesélsz nekem? – kérdezte egy kis lány tőle.

-         Még nem Isabell. Beszélek, egy nénivel azután mesélek neked rendben kicsim. – mondta Isabella. Meglátszik rajta, hogy szereti a gyerekeket.

-         Rendben.

-         Nagyi? – kérdeztem.

-         Igen ő az unokám.

-         Hogyan?

-         Elena lányom és Stefan közös gyermeke.

-         Lehetetlen egy vámpírnak nem lehet gyermeke. – mondtuk egyszerre.

-         Tévedés Edward is félvér, ahogy Elena és Isabell is. Esme és Rosalie menjünk a dolgozó szobámba. – mondta.

-         Rendben. – mondták azután elmentek. Mi még beszélgettünk.

Esme:

Vajon miről akar velünk beszélni Isabella? Ezen gondolkoztam, amíg egy szoba elé nem értünk.

-         Itt volnánk. Gyertek beljebb nyugodtan.

-         Elég otthonosan van berendezve. – mondtam.

-         Isabella te spanyol vagy? – kérdezte Rose.

-         Igen Spanyolországból származom. De kérlek, titeket szólítsatok Bellának vagy Isanak, mert az Isabella nevet ritkán használom.

-         Szép hely. – mondtuk egyszerre a lányommal.

-         Igen az, de nem erről szeretnék veletek beszélni.

-         Miről?

-         Esme hány éve vagy vámpír?

-         120 éve. Miért?

-         Mindjárt megtudod. És te Rose?

-         Idén lesz, hogy 100 éve vámpír vagyok.

-         Rosalie lehet gyereked, ahogy neked is Esme.

-         Hogyan?

-         Esme 2 év múlva emberré változol vissza. Rose te meg egy hónap múlva.

-         Anya lehetek? – kérdezte a lányom meghatottan.

-         Igen. Van még valami, amit tudnotok kell.

-         Mit?

-         Edward egy erős klán utódja.

-         Hogyan?

-         Cesarion Masen és Heather Morgan fia. Masen klán a legősibb család. Heather a Morgan klán királynője volt. Ők házasságuk egy erős hatalmat jelentet. Ezért kellett nekik meghalniuk. Eddig én kormányoztam a birodalmat. Ezt fogom átadni Edwardnak.

-         Ez lehetetlen.

-         Így igaz.

-         Álljunk meg – mondta Rose – Edward egy uralkodó családból származik.

-         Igen, ahogy én is.

-         Te uralkodó családból? Hiszen te Volturi vagy?

-         Dehogy vagyok Volturi. – mondta nevetve.

-         Akkor valójában ki vagy?

-         Isabella Sanchez de Moncada vagyok. Egy spanyol ősi uralkodó családból származom. Néhai jegyesem Robin deNoir volt. Tőle van két gyermekem Alex és Elena. Szeretnétek tudni még valamiről?

-         Igen.

-         Kérdezetek csak.

-         Hogyan tudtad vezetni a birodalmakat? – kérdeztem.

-         Nehezen tudom ezeket a birodalmakat vezetni, mint például kínai klán, orosz klán, koreai klán, román klán, itt a Volturit, még van, kb. 10 klán ahol befolyásom van. De szabadon kormányoznak, csak a jelentésüket olvasom. Ezért fogok lemondani a kormányzásról.

-         Miért?

-         Belefáradtam már több mint 100 éve vezetem ezeket a klánokat.

-         Akkor kilép majd a nyomdokaidba?

-         Edward megkapja az orosz klánt, mert az ő öröksége. Alex és Elena a többi klán feletti hatalmat meg a Sanchez királyságot plusz a deNoir birtokot.

-         A deNoir klán kihalt nem?

-         Nem. Alex és Elena ereiben ott folyik a deNoir vér.

-         Értjük.

-         Megkérlek titeket legyetek szövetségesek.

-         Megígérjük. Veled mi lesz?

-         Férjhez megyek vagy harcba fogok szállni a Volturi ellen és ott fogok meghalni.

-         Ezt látta Alice. – mondta a lányom.

-         Mit?

-         Hogy a Volturi 2 hét múlva megöl téged.

-         Két fegyverem van még.

-         Mi lenne az? – kérdeztük kíváncsian.

-         Ez szigorúan titkos. Ezt nem mondhatjátok el senkinek.

-         Rendben megígérjük.

-         Boszorkány vagyok és alakváltó. Bármilyen állat külsejét fel tudom venni, mint például egy sárkány alakját is.

-         Mi?

-         Igen.

-         Ez elégé meglepő.

-         Tudom.  Menjünk vissza, mert Isabellnek mesét kell olvasnom.

-         Menjünk. – mondtam. A nagy teremig még beszélgetünk egy jót.