12.rész

Percy

Nagyban beszélgetni kezdtünk a többiekkel a vár javításáról. Sajnos ezt rám nem lehetett mondani. Miért is? A válasz egyszerű. Mert nincs itt az a személy, aki fontos nekem. Gondolataimból Alex szakított ki.

-          Percy! – szólt nekem.

-          Igen Alex.

-          Tudom, hogy hiányzik neked. Hidd el, hogy visszajön hozzád, hiszen szeret téged.

-          Remélem, nem esik baja.

-          Bízunk benne.

-          Miért ennyire makacs önfejű ez a nő! – fakadtam ki.

-          Hát barátom nem fogsz unatkozni mellette. – mondta Damon és Emmett.

-          Az biztos. Csak jöjjön vissza.

-          Már itt vannak a kastélynál. – mondta Alice.

-          Végre. – sóhajtottam fel.

-          Fogadjunk Damon.

-          Miben? – kérdezte az említett személy.

-          Abban, hogy Percy letámadja a csajszit.

-          Én meg abban, hogy Bella megneveli.

-          Rendben áll a fogadás.

-          Itt vannak.

-          Oké. Menjetek.

-          Hűha s srác bepöccent.

-          Damon dugulj el. – dörrentetem rá.

-          Vettem a lapot. – mondta és ki is ment. Várj csak Isabella ezt visszakapod, amiért halálra aggódtam magam. Már meg is van a tervem.

Isabella

Visszaindultunk Volterrába. Az úton Alicia arról beszélt, hogy az édesanyánk gyönyörű szép volt. Igazat kellett neki adnunk. Valóban az volt. Én meg útközben elgondolkoztam. Vajon én és Chris együtt lehetünk volna? De hiányzik már nekem. Most ott van Percy is. Istenem miért kellett megcsókolnod Christian? Talán arra voltál kíváncsi, hogy ugyan úgy szeretlek, mint annak idején?

A választ már én magam sem tudom. A gondolataimból a nővérem szakított ki.

-          Na, itt volnánk.

-          Igen. Ezen a héten kétszer akartak megölni. Nagyon élveztem. – mondtam közönyösen.

-          Ahhoz képes jól vagy.

-          Szerencsére. Alicia ne mond senkinek, hogy meghaltam.

-          Ígérem. – közben kiszálltunk a kocsiból. 

 Isabella kocsija

-          Scarlett legyen a hátad mögött.

-          Meglepetésnek? – kérdezte.

-          Igen.

-          Végre itthon vagytok. – mondták a többiek. Ha tudnák az igazat.

-          Hol van Percy? – kérdeztem kíváncsian, mert csak őt nem láttam.

-          Az igazság az Bella, hogy nagyon ideges. – mondta nevetve Emmett.

-          Kösz. Majd beszélek a makacs fejével.

-          Hallod Em. Anyóspajtás és a srác között balhé lesz. – mondta Damon. Ő már csak ilyen.

-          Pióca elhallgass, ha nem akarod alulról szagolni az ibolyát. – vágtam neki vissza. A falra tudnék mászni ettől az anyóspajtás szövegtől.

-          Kijelenthetjük, hogy minden a régi.

-          Van egy meglepink.

-          Micsoda? – kérdezték kíváncsian. Nem is ők lennének.

-          Megmutassuk Scat?- kérdeztem a nővéremet. Elég rondán nézet is rám a beceneve véget.

-          Húzzuk egy kicsit az idegeiket Isa. – uh. Vágott vissza.

-          Ne szórakozatok már. – nyavalyogtak, mint az öt évesek.

-          Legyen. Scarlett állj félre.

-          Rendben. – mondta félre álltunk és mindenki döbbenten nézett. Isabell ocsúdott fel először.

-          Alicia! – sikkantott fel boldogan. – Hogyan?

-          A szüleim megengedték, hogy Bellával maradjak. – itt mindenki rám nézett.

-          Igaz ez?

-          Igen. Kiderült, hogy az első jegyesem lánya. – suttogtam nagyon halkan, de mégis meghallották.

-          Hány jegyesed volt? – kérdezték újból. Most a múltam annyira fontos?

-          Nem lehetne holnap megbeszélni fáradt vagyok.

-          Igaza van, a húgomnak pihennie kell.

-          Holnap mesélned kell. – mondta Alice és a lányom. Remek.

-          Jó. – adtam meg magam. Felmentem a szobámba és egy nagyon morcos Percyvel találtam szembe magam. Ezen nevetni kezdtem.

-          Mit nevetsz? – kérdezte mindig morcosan. Komolyan, mintha elvették volna tőle a kedvenc játékát.

-          Bocsi, de ezen nem lehet nevetni.

-          Van fogalmad, hogy végig aggódtam miattad?

-          Sajnálom Percy. Csak a gond van velem. – mondtam neki elcsukló hangon.

-          Inkább mesélj, hogy ment a tárgyalás? – terelte el a témát, amiért hálás voltam neki.

-          Kiderült, hogy Alicia apját nagyon jól ismerem.

-          Ki?

-          Christian Black.

-          Ő Alicia apja?

-          Igen. Van még valami, amit tudnod kell. – mondtam félve.

-          Mond el.

-          Legyen. 1905-ben terhes voltam Christiantől. Mielőtt közbe szólnál, azért mondom el, hogy tudj róla. Nem akarom, hogy titkaim legyenek előtted. 15 éves voltam, amikor teherbe estem. Pár hét múlva mentem Chrishez, hogy elmondjam neki, hogy gyermeket várok. Amikor elmondtam neki nagyon örült neki. Sajnos az apja ezt meghallotta és egy erős gyógyszert kevert bele az ételembe és szülési fájdalmaim lettek. Kiderült, hogy két kisfiúnak adtam volna életet. Nagyon megviselt a gyermekeim elvesztése. Teljesen egy évig gyászoltam őket. Ezért adtam két családhoz Alexet és Elenát, hogy őket ne veszítsem el. Ez az igazság Percy rólam. Mondj, valamit kérlek. – néztem rá könyörgőn.

-          Ez szörnyű szerelmem. – találta meg a hangját. Nem csodálom. – Ez volt Chris apjának legmocskosabb tette.

-          Igen. De arra vagyok kíváncsi, hogy mivel tudlak kiengesztelni?

-          Soha nem hatsz magamra.

-          Ezt meg ígérhetem.

-          Másik. Isabella Sanchez de Moncada hozzám jönnél feleségül? – kérdezte Percy. Én meg le voltam döbbenve. Alig 4 hónapja vagyunk együtt és megkéri a kezem.

-          Megfogtál Percy. A válaszom igen. Leszek a feleséged, de előtte meg kell ismerned a nővéremet.

-          Scarlettre gondolsz?

-          Igen.

-          Ismerem. Elmondta, hogy ő a nővéred és meg is fenyegetett, ha megbántalak megöl azonnal.

-          Értem. Hol legyen a lagzink? – kérdeztem kíváncsian.

-          Jól hallom, hogy valaki esküvőt mondott?- kérdezte Alice.

-          Percy Las Vegasban tartjuk meg az esküvőt. – mondtam gyorsan.

-          Na, nem. – mondták a gyermekeim.

-          Anyátokkal egyetértek. – mondta a vőlegényem. Hm, milyen furcsa.

-          Hallottátok a vőlegényemet. Vegasban házasodunk össze.

-          Ott nincs romantika.

-          Most tönkre teszed Alice azt, amit régen a húgom eltervezet. – mondta a nővérem. Hajaj ha tudnád, hogy van egy családi birtokunk.

-          Ez meg ki? – kérdezte Damon. – Jól néz ki.

-          A nővérem. – mondtam nemes egyszerűséggel. Damon arcára fagyott a mosoly.

-          Ugye most szívatsz? Most komolyan?

-          Igen. Isabella a húgom. A nevem Scarlett de la Vega. Megkértem, hogy rejtsen el, mert üldöztek engem.

-          Így igaz az óta velem él.

-          Komolyan mondott anya? – kérdezte Alex.

-          Igen. Reptéren az én voltam, amikor ti jöttetek Elena. Amikor te jöttél Alex akkor Scarlettet láttad az én bőrömben.

-          Ez szuper. – mondta a fiam. – Szóval Scarlett a nagynénénk?

-          Igen fiam. Akkor azért mondtam, hogy nem akarok balhét, mert a drágalátos nővérem szeret verekedni.

-          Gyenge ahhoz. – mondta Emmett. Reagálni se tudod, mert hátra volt csavarva mindkét keze. – Elismerem erősebb vagy.

-          Látod Emmett én megmondtam. Sajnos szeret fogadni is.

-          Mintha te nem Isa.

-          Az nagyon ritkán Scat. De visszatérve a lagzinkra Las Vegas lesz és kész.

-          Nem. – mondta Alice.

-          Bocsánat – kezdtük egyszerre Percyvel. – ez a mi napunk lesz, és mi döntjük el, hogy hol fogunk összeházasodni.

-          Legyen. – mondta beletörődve Alice. Én meg Scarlettre kacsintottam vette a jelzést.

-          Amúgy Alice holnap kérdezd meg őket. – mondta kuncogva.

-          Oké.

-          Sziasztok, de mi aludni szeretnénk. Igaz Percy? – kérdeztem huncut mosollyal.

-          Igen. Most háljuk el a nászt. – mondta szokott kaján vigyorral. Többiek gyorsan kirohantak a szobánkból.

-          Bevették.

-          Vegasban házasodunk össze?

-          Valójában a szüleim házában, de utána Vegasban is.

-          Jól hangzik. De a nászéjszakát megengedi hölgyem.

-          Ennyire akarja jó uram, hát akkor legyen. – mondtam és szenvedélyesen csókoltam meg. Ő se volt rest visszacsókolni, Egymást téptük. Fogalmam sincs, hogy hogyan kerültek le a ruhák rólunk. Nagyon jó érzés volt érezni a bőre melegét. Közben az ajkával a nyakamat csókolgatta utána áttért a melleimre az egyik kezével a belsőcombmat simogatta. Annyira élveztem, hogy majdnem el akartam menni. Fordítottam a helyzeten és én kényeztettem őt. Olyan édes volt, amikor a nyakától a hasáig végig csókoltam ezzel morgásokat csikartam ki belőle. Közben a vágyát simogattam. Elfulló hangon szólt hozzám.  

-          Be… Bella ne csi… csináld. – mondta.

-          Sh. Kényeztetlek.

-          Nem bírom tovább. – mondta vágytól túlfűtött hangon. Megszabadult a bugyimtól és gyötörni kezdett. A kezét a nőiségemre rakta és pár perccel később megéreztem az ujját magamban. Nem sokára a második ujja is bennem volt addig kínzott, így amíg el nem jött az első organizmussom. Azután még egyszer elkezdte.

-          Per… Percy gye… gyere velem. – mondtam vágytól elfúló hangon. Vette a célzást és egyesítette a testünket. Mind a ketten felnyögtünk. Lassú tempóval kezdte, de ösztönöztem gyorsabbra. Tudta, hogy mit akarok, ahogy én is, amit ő. Csak most az élvezetnek adtuk át magunkat. Hamarosan a csúcson voltunk és egyszerre értük el az extázist. Fáradtan dőlt mellém az ágyba.

-          Jó voltál kicsim. – mondta álmosan.

-          Te is. Ez csodálatos volt. Szeretlek Percy Jackson.

-          Én is szeretlek Isabella Marie Sanchez.

-          Aludjunk. Holnap beszélnem kell.

Oké. – mondta és nyakon csókolt. És úgy aludtunk el egymás karjaiban. Végre hazaértem. Ezzel zárult le a mai napom.

 az eljegyzési gyűrű

11.rész

Újabb részt hoztam meg. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást hozzá

Chris 

Isabella

Chris:

Nagyban beszélgetünk Elisával, hogy a lányunkat nem találjuk sehol. Apám is égen, földön keresi. Hirtelen Nicolas jött be. Vajon mit akarhat itt?

-          Uram keresik önt. – mondta.

-          Kicsoda? – kérdeztük egyszerre a feleségemmel.

-          Scarlett nevű hölgy keresi önt személyesen.

-          Engedje be.

-          Rendben. Erre hölgyem.

-          Köszönöm. – mondta a nő.

-          Honnan jött Scarlett? – kérdezte Mia.

-          Volterra várából. – adta meg a választ.

-          Milyen okból? – kérdeztem én.

-          Volterra Királynője levelet küldött magának.

-          Kicsoda Volterra Királynője?

-          Ezt nem árulhatom el.

-          Rendben.

-          Olvassa el a levelet és a választ tovább kell adnom.

-          Értjük. – mondta a feleségem. Megnéztem a levél pecsétjét, de ilyent nem láttam. Felbontottam.

Christian Black!

Nálam van a lányod jó kezekben. Nem bántottam eddig. Van egy elintézetlen számlánk. A testvérem haláláért ti feleltek. Ha akarod látni a lányodat el, kell jönnötök Toszkánába 2 nap múlva. Ne szervezkedj ellenem, mert tudni fogom. Üdvözlöm a nejedet.

                                                          Üdvözlettel Volterra Királynője

Isabella Sanchez de Moncada

Le voltam döbbenve, hogy egy nő vezeti Volterrát. Nála van a lányom. De, hogy érti azt, hogy van egy elintézetlen ügy? Ezt apától tudhatom meg.

-          Jó hír Chris? – kérdezte Elisa.

-          Igen. A lányunk életben van.

-          Hol?

-          Volterrában.

-          Tessék? El kell hozni onnan.

-          Várj. Nem szervezkedhetünk, mert Alicia meghal.

-          De ki Isabella Sanchez de Moncada? – kérdezte apám.

-          Ő fogatta be a kislányt. – felelte Scarlett.

-          Mi? Az a nő?

-          Választ várok.

-          Ott leszünk. – mondtam.

-          És az apja is jöjjön el.

-          Természetesen, hogy én is megyek. – mondta apám.

-          Akkor távoztam is. További szép napot. – mondta és el is ment.

-          Apa ismerős neked ez a pecsét?

-          Lehetetlen. – mondta meglepődve és teli félelemmel.

-          Mi? – kérdezte Mia.

-          Sanchez de Moncada család pecsétje ez.

-          Tudod mi az a rendezetlen számla?

-          1895. szept. 2-án megöltem Anthony de la Vegat.

-          Mit csináltál?

-          Azért öltem meg, mert a nővéredet elhagyta.

-          És ezért ölted meg?

-          Igen, de meglátott egy kislány is.

-          2 nap múlva utazunk Toszkánába.

-          Veszélyes.

-          A lányunk most fontosabb. – mondtuk duóba a boszimmal.

-          Rendben. – egyezett bele az apám. Alig akart el telni az a két nap. De eljött a nap, hogy a lányomat visszakapjam csak ez számított. Nem is gondoltam volna, hogy a régi szerelmemmel találkozni fogok.

Isabella

Miután Scarlett elment innen a hangulat egyre feszültebb kezdett lenni. Cullennek is neheztelnek rám, mert elszakítom Edwardtól Aliciát. Nekem fontosabb a gyermekeim élete, ha ezt nem tudják megérteni, akkor, tudom sajnálni őket. Legfőképpen Percyt féltem. Most várom Scarlettet. Vajon Christian Black, hogy fogadta a levelet? Remélem, az apját is hozza. Közben kopogásra lettem figyelmes.

-          Igen?

-          Bella megjöttem. - mondta Scarlett. Valójában ő a nővérem, de senki sem nem tudja.

-          Hogy ment? – kérdeztem rá kertelés nélkül.

-          Eljönnek. Nathan Black nem is sejti, hogy életbe vagy Isabella.

-          Az csak jó. – mondtam gonosz mosolykísérletében.

-          Mi lesz a lánnyal? – kérdezte kíváncsian.

-          Visszaadom a szüleinek.

-          Igazad van. Egy ártatlan gyermek nem tehet semmiről. – idézte fel anyánk szavait.

-          Igazad van. Egy ártatlan gyermek nem fizethet a nagyapja bűnei véget.

-          Nem. Tudod anyánk azt mondta kisgyermekek nem tehetnek semmiről.

-          És igaza is volt. Hiányzik. – mondtam és kicsordult két könnycsepp a szememből. Átölelt és simogatni kezdte a hátamat ettől megnyugodtam.

-          Nekem is Isa. Percy, hogy fogadta a hírt?

-          Döbbenten el akar jönni velem.

-          Veled megyek én is.

-          Nem. A ti biztonságotok fontosabb, mint az enyém. Elég nehéz lesz elengednem ezt a kislányt.

-          Egyet értek veled. Remek anya lennél.

-          Ahogy te is.

-          Mindig is családról álmodtunk. Neked van két gyermeked meg egy unokád vénlány. – szúrta oda.

-          Nem vagyok vén. Neked is van fiad.

-          Sajnos meghalt.

-          Mikor?

-          Tegnap a várostromnál. – felelte a nővérem. Az a két nap hamar eltelt. Ez idő alatt kigondoltam egy tervet. Tudom, hogy kockázatos, de meg kell tennem. Elég tétélt kell vennem Anthony halála miatt.

-          Valaki szólna Aliciának?

-          Igen. – mondta a lányom. Nem sokára ott is volta szobámban Alicia.

-          Igen anya? – kérdezte Alicia.

-          Nézd Alicia – kezdtem bele. – te nem tehetsz semmiről. Már tudom, miért mondtad azt, hogy árva vagy. Tud azt, hogy szeretni foglak ennek ellenére is. Annyit kérlek, hogy látogasd meg Edwardot. Azért engem is néha örülnék neki.

-          Köszönöm Bella. – mondta Edward hálásan. Tudom, hogy szeretik egymást.

-          Lehet, hogy kegyetlen vagyok, de a kapcsolatotokat nem szakítom meg. Ideje indulni lányom. – most mondom neki utoljára.

-          Rendben. – mondta. Beszálltunk az autómba és az utat csendbe tettük meg. Hamar ott voltunk. Kicsit elnézelődtünk a toszkánai tájat. Még fél óra volt a találkozóig addig elmentünk vásárolni. Jól éreztük magunkat. Utána visszamentünk ahol tárgyalni fogunk. Kíváncsi vagyok Nathan Black képéjére. Nem vártunk sokat és megjelentek Alicia szülei. Nem gondoltam volna, hogy Chris Alicia apja.

-          Alicia! – mondták a szülei. – Gyere ide, mert az a nő bántani fog. – Chris alaposan megnézett engem. Ha tudná, hogy én vagyok az, aki a gyermekeit várta.

-          Nem fogom bántani, ahogy eddig sem tettem.

-          Maga meg kicsoda?

-          1895.szept.2-án megölte Anthony de la Vegat. Volt ott egy három éves kislány, aki végig nézte, ahogy megöli a testvérét. – estem neki. – Alicia menj a szüleidhez.

-          Megyek.

-          Köszönjük, hogy vigyázott rá. – mondta hálásan az anyja.

-          Természetesen. Amit téged illet, Nathan Black felelni fogsz a testvérem halála miatt.

-          Te? – kérdezte kikerekedett szemmel.

-          Igen én vagyok Isabella Sanchez de Moncada.

-          Mi folyik itt? – kérdezte Chris összezavarodva.

-          Chris felismersz? – kérdeztem tőle könnyezve.

-          Bella? – kérdezet vissza.

-          Igen én vagyok a te kis Isabelled. – mondtam nevetve.

-          Hogy lehet, hogy te élsz? Istenem a barátnőm él.

-          Mi? – kérdezte értetlenül Chris neje.

-          Igen Chris élek.

-          Hogyan?

-          Mi? – kérdezte Nathan.

-          Ige Nathan. Chrissel két évesen örök barátságot kötöttünk.

-          Aha.

-          De mit keresed nálad a lányom Isabell? – kérdezte kíváncsian. De rég mondta már nekem ezt, hogy Isabell.

-          Egyik nap nagyba elmerültem a gondolataimba és akkor jelent meg Alicia. Megkérdeztem, hogy hol vannak a szülei. Szegényem azt mondta, hogy meghaltak. Befogadtam és a gondját viseltem.

-          Köszönjük. – mondta Chris.

-          Pár nem szívesen mondom Chris, de apáddal van egy kis dolgom.

-          Hogy érted?

-          Megölte a testvéremet.

-          Lehetetlen, hogy te élsz? – mondta Nathan sápadtan.

-          Csak ugyan? Felismert? – kérdeztem gúnyosan tőle.

-          Igen. Annak a semmire kellő nőnek a fattya vagy.

-          Vigyáz a szádra Nathan. – jelent meg a nővérem. – Az a semmire kellő nő az anyánk volt.

-          Mi? – kérdezte értetlenül Alicia anyja.

-          Igen Esmeralda Sanchez lányai vagyunk.

-          Hasonlítok rá meg arra a Diegóra is.

-          Tudjuk. – feleltünk egyszerre.

-          Meg ölek titeket. – mondta Chris apja.

-          Nem ölheted meg az anyámat! – emelte fel a hangját Alicia. Döbbenten néztünk rá.

-          Mit mondtál lányom? – Kérdezte Elisa.

-          Sajnálom anya, de ő rá is tekintek, ahogy te rád is. – mondta lehajtott fejjel.

-          Alicia kicsim – kezdte Chris – Isabella jó és kedves lány. Nem csodálom, hogy megkedvelted. Örülök neki, hogy megismerted. – mondta és jelentőségesen rám nézet és azzal, piszkos mosollyal nézet rám. Zavaromba elpirultam. Meg állj, ezt még visszakapod. Tudja, hogy sose tudtam neki ellenállni.

-          Sajnálom Chris.

-          Sajnálhatod is. Pont olyan, vagy mint az anyád.

-          Azért ölte meg az öcsémet, mert elhagyta a lányát? – kérdezte Scarlett. – Nem tudta, hogy min mentünk keresztül. Rá félévre az apánk is meghalt. Anyának csak mi maradtunk. Mi tartottuk benne a lelket, mert csak a hatalma kellett neki magának.

-          Így van. – ismerte be Nathan.

-          Igaz ez apa? Neked a hatalom fontosabb? Ezért ölted meg Anthonyt?

-          Igen.

-          Bella és Scarlett tegyetek vele, amit akartok. – mondta a boszorkány.

-          Nem. Igaz, hogy ő ölte meg a testvérünket. Nem tudjuk visszahozni a halálból. Aliciának meg ő az egyetlen nagyapja, ha jól tudjuk. – mondtam.

-          Igen. Bella ezért szertelek mindig, mert az igazság mellett álltál ki, mint az édesanyád. – mondta Chris.

-          Te ne hozz zavarba, mert megbánod. – fenyítettem meg játékosan. Erre nevetni kezdet.

-          Köszönjük. – mondta a nővérem.

-          Chris és Lisa a lányotok szerelmes egy régi barátom fiába. Tudjatok róla, hogy a fiú is szeretni őt. Annyit kérnék tőletek, hogy engedjétek meg neki, hogy meglátogassa.

-          Ki az a fiú? – kérdezte Nathan. 

-          Edward Anthony Masen Morgan Cullen.

-          Cesarion és Heather fia? – kérdezet rá Chris apja.

-          Igen. Ezt nem fogod megakadályozni, mert én foglak megölni. – sziszegtem az arcába.

-          Megölöm azt a fiút is. – jelentette ki.

-          Soha! – dörrent rá az apjára a fia. – Nem ölsz több embert. Rebekát is a boldogságtól fosztottad meg. Az unokád boldog és ezt akarod elvenni tőle?

-          Nem.

-          Akkor ne is próbálkozz, mert a Sanchez de Moncada haragjával nézel szembe. – mondta a nővérem.

-          Bocsánat a támadásért. – kért elnézést Lisa.

-          Két hét múlva már a régi lesz. – legyintettem.

-          Segíthetünk?

-          Köszönjük nem. – mondtam. – Chris ne érts félre, de apádban nem bízom. Fontos a családom biztonsága.

-          Hogy érted a családod biztonsága?

-          Ezt még megbeszéljük. Alicia beszélni szeretnék veled.

-          Igen. – rohant a karjaimba. Annak a férfinak a lánya, akitől gyermeket vártam és végül nem tudtam megadni neki. Ez fájt a legjobban. Félre vonultunk és beszélgetni kezdtünk.

-          Szeresd a szüleidet. Egy nap látni fogsz. Most menj az anyukádhoz.

-          Rendben. – mondta és átölelt. Néma csend volt. Lisa ránk nézett és nem haragod láttam a szemébe, hanem hálát, amiért a lányával foglalkoztam. Végül elengedtük egymást. Felálltam és háttat fordítottam. Elindultam a kocsim felé, de kiabálni kezdtek.

-          ISABELLA VIGYÁZZ! – mondták Chrisék. Megfordultam és Nathan meg akart ölni. Remek nem rég Aro 4 napja most meg ő. Nagyon jó. Rám van írva, hogy ölj meg nyugodtan vagy mi? Reagálni se tudtam, mert a szívemben volt egy kés. Nővérem és Chris rohantak felém.

-          Bella jól vagy? – kérdezték aggódva.

-          Hogy lennék jól? Ez előtt 4 napja Aro akart meg ölni most meg Nathan teszi meg! – fakadtam ki.

-          Észnél van maga? – esett neki Alicia anyja az apósának. – Inkább hálás lenne neki, amiért ez a nő befogadta és vigyázott az unokájára.

-          Apám elvetteted a sulykot. Tudtad nagyon jól, hogy Isabellaval régebben jegybe jártunk. Tudtad azt is, hogy nekem ő volt a legfontosabb.

-          Lehetetlen. Csak azt ne mond, hogy lefeküdtél vele. – ha tudnád Nathan.

-          Mi? – ennyire telt tőlem, mert elájultam.

Scarlett.

-          Mi? – ez volt, amit a húgom kérdezet utoljára.

-          Elisa mentsd meg. Ő az, aki kezében tartja az irányítást. Meg ő az egyetlen kishúgom.

-          Megmentem.

-          Köszönöm. – mondtam hálásan. Pár perc múlva a húgom lélegzet.

-          Mi történt? – kérdezte furcsán. Ha tudnád húgocskám. Vajon miért nem használta a boszorkány erejét?

-          Megmentet Alicia anyja.

-          Köszönöm. – köszönte meg a húgom.

-          Én köszönöm, hogy a lányommal foglalkoztál és vigyáztál rá.

Chris

-          Lehetetlen. Csak azt ne mond, hogy lefeküdtél vele?

-          Mi? – kérdezte az én Isabellem. Ha tudná, hogy mindig őt szeretem teljes szívemből. De itt van az igazság pillanata. Bella ébredését vártam. Hála a boszorka nejemnek sikerült.

-          15 évesek voltunk és lefeküdtünk. – kezdtem bele a történetbe. – Pár hét múlva megjelent Isabellem rémült arccal. Nem tudtam hova tenni. Aztán elmondta, hogy terhes. – itt vette át a szólt ő.

-          Emlékszem. Örültél a hírnek, hogy apa leszel. Ezt meghallotta az apád és elvetette a gyermekeinket. – nézet rám könnyes szemmel.

-          Mit tettél? – fordultam apámhoz. – Megölted a Bella és az én gyermekemet?

-          Igen.

-          Hisz egy ártatlan gyerek volt! – fakadtam ki.

-          Chris! – szólt rám erélyesen Mia.  

-          Ne nyugtass. – mondtam neki.

-          Igen. Nem akartam azt a fattyúkat. Ezért öltem meg őket. De látom, ennek a némbernek van még két fattya. – mondta apám.

-          Őket nem fogod bántani. – mondta Bella.

-          Van gyermeked Isabell? – kérdeztem rá.

-          Igen. De nem tőled származnak. Robin deNoir volt az apjuk. Amikor újra terhes lettem boldog voltam. De nem sokáig, mert az apád valamit mondott Cesarnak. Onnantól kezdve menekülni kényszerültem. 9 hónap múlva megszültem a fiamat és a lányomat. Kezdetben anyámnál húzódtam meg később a gyermekeimtől megváltam. A szívem sajdult bele. 100 év eltelte után megtaláltam őket.

-          Ez igaz Chris. – szólalt meg a nővére.

-          Hiszek neked. Amikor elvetéltél fiú vagy lány lett volna? – kérdeztem rá.

-          Két kisfiú lett volna. – mondta sírva és összecsuklott. Odamentem hozzá és átöleltem.

-          Fiaim lettek volna. Bocsáss meg Isabellem.

-          Nem a te hibád Démonom. – mondta ki azt a becenevet, amit már sok éve nem hallottam. – Tudom Elisa, hogy mit érzel át. – nézet rá.

-          Egy anya számára a gyermeke fontos. – mondta egy hang. Arra fordult mindenki és Ott volt a kedvesem anyja.

-          Esmeralda? – kérdezte az apám megrémülve.

-          Igen.

-          Anya? – kérdezték Esmeralda lányai.

-          Igen lányaim. Csodálósan néztek ki. Sajnálom Scarlett, ami a fiaddal történt.

-          Köszönöm.

-          Igaz, amit Isabella mondott Chris. Két kisfiú lett volna, ha az apád nem kever bele egy erős gyógyszert. És ez miatt vesztette el a gyermeket. Végül lett két unokám és egy dédunokám is.

-          Hisz halott vagy.

-          Az vagyok. Hála neked Nathan. Miattad halt meg a férjem. Most a lányomat is meg akartad ölni. Annak örülj, hogy ők megbocsájtanak! – dörrent rá Esmeralda az apámra. Halála után is elég indulatos.

-          Hiányzol.

-          Tudom. – nézet rájuk gyengéden. – Csodálatos a fiad és a lányod Bella. Alex tiszta apád Elena meg nagyanyád Maria. Kis Isabella rám hasonlít. Ideje távoznom. Ja és Nathan ne bosszantsd a lányaimat.

-          Mert?

-          Hagyni fogom, hogy megöljenek. Túlmentél minden határon. Csoda, hogy nem öltek meg, mert az unokádat nézték.

-          Ez igaz. – mondta Scarlett.

-          Egy gyermek nem tehet a szülei és a nagyszülei bűnei ellen. – idézte fel Bella az anyja szavait.

-          És ennyi idő után is megjegyeztétek.

-          Igen, mert te mondtad és ehhez tartjuk magunkat.

-          Most már távozom. Ennyi időt kaptam, hogy lássam a lányaimat. Bella és Scat ti vagytok a legerősebb vámpírok és a leghatalmasabb boszorkányok. Scat te a legerősebb vámpír és a kishúgod meg mindkettő. Isabella, hogy lehetsz ember?

-          100 évenként lehetek ember 3 hónapig, ha teherbe esek, akkor 6 hónapig.

-          Utána néztél?

-          Is is. – mondta titokzatosan.

-          Ég veletek. – köszönt el tőlük.

-          Szia, anya. – mondták a lányok és eltűnt.

-          Szóval maga okozta annak a nőnek a halálát? – kérdezte Mia.

-          Igen.

-          Miért?

-          Mer t nem akart a feleségem lenni.

-          Csodálod? Apánk halála után már élni sem tudod. Nem volt élet kedve sem. Ha megbocsájtasz, Démonom távoznánk. – mondta tudja, hogy el tudja venni ezzel a szóval az eszem. – Amúgy vár a pasim.

-          Szerencsés. – mondtam.

-          Az már biztos. – mondta Scarlett.

-          Bella! – szólt utána Lisa. – Kérlek, vigyáz te a lányomra.

-          Miért? – kérdezte értetlenül.

-          Olyant láttam Esmeralda szemében, amit nem értek, de most már igen.

-          Mit? – kérdeztem.

-          Apádtól távol kell tartani a lányunkat. – felelte Mia.

-          Elisa Aliciának ti vagytok a szülei.

-          Igaza van a húgomnak.

-          Én angyali démonom én, kérlek meg rá, hogy vigyáz és oltalmazd a lányomat. Meg a régi jegyességünk miatt.

-          Ne Chris. Kérlek. – nézett rám könyörgőn. Nem tudtam tovább türtőztetni magam és megcsókoltam. Miután az ajkaink elváltak félve néztem rá a feleségemre. De nem szólt semmit.

-          Bella olyan vagy, mint a szüleid. Csak benned tudok megbízni.

-          Legyen. – mondta végül. – Cserébe az apádat mi ítéljük el.

-          Na, ne. – kezdet tiltakozni apa.

-          Rendben.

-          Chris és Lisa szívesen látlak itt titeket. Bármi baj van, ide el tudtok jönni és egyben meglátogatjátok a lányotokat is.

-          Meg lesz. Nekünk most indulnunk kell, mert tárgyalások folynak.

-          Igaz is. Neked is be kell jelentened valamit. – nézet rá a húgára.

-          Mit is? – kérdeztünk rá.

-          Azt, hogy lemondasz.

-          Tessék? – kérdeztem értetlenül. Hiszen remekül vezeti a birodalmait.

-          Kösz banya. Valójában tervezem a lemondást, de még 5 évig vezető maradok, és végleg lemondok. Nathan az ítéletünk szabadon elmehetsz és még a halál. Távoz a földemről és nehogy meglássak Spanyolországban, mert én magam ölek meg.

-          Szóval döntöttetek. Akkor mi is megvitatjuk.

-          Rendben. Jól kormányoztok. Láttam mindent.

-          Köszönjük Bella. Várunk téged majd lányom. Bella mellett sokat tanulhatsz.

-          Akkor maradhatok? – kérdezte kíváncsian a lányunk. Összenéztünk Lisaval és kimondtuk.

-          Igen Alicia. Vigyázatok ár.

-          Az életünk árán is. – mondták és nekem ennyi elég is volt. Előtte Alicia Isabellem nyakába ugrott és felborultak nevetni kezdtünk. Mi visszaindultunk Londonba. Igaza volt Esmeraldanak annak idején, hogy apám gyilkos lesz. Végül igaza is lett.