Chris 
Isabella
Chris:
Nagyban beszélgetünk Elisával, hogy a lányunkat nem találjuk sehol.
Apám is égen, földön keresi. Hirtelen Nicolas jött be. Vajon mit akarhat itt?
-
Uram keresik önt. – mondta.
-
Kicsoda? – kérdeztük egyszerre a feleségemmel.
-
Scarlett nevű hölgy keresi önt személyesen.
-
Engedje be.
-
Rendben. Erre hölgyem.
-
Köszönöm. – mondta a nő.
-
Honnan jött Scarlett? – kérdezte Mia.
-
Volterra várából. – adta meg a választ.
-
Milyen okból? – kérdeztem én.
-
Volterra Királynője levelet küldött magának.
-
Kicsoda Volterra Királynője?
-
Ezt nem árulhatom el.
-
Rendben.
-
Olvassa el a levelet és a választ tovább kell adnom.
-
Értjük. – mondta a feleségem. Megnéztem a levél pecsétjét, de ilyent
nem láttam. Felbontottam.
Christian Black!
Nálam
van a lányod jó kezekben. Nem bántottam eddig. Van egy elintézetlen számlánk. A
testvérem haláláért ti feleltek. Ha akarod látni a lányodat el, kell jönnötök
Toszkánába 2 nap múlva. Ne szervezkedj ellenem, mert tudni fogom. Üdvözlöm a
nejedet.
Üdvözlettel Volterra Királynője
Isabella Sanchez de Moncada
Le voltam döbbenve, hogy egy nő vezeti Volterrát. Nála van a lányom.
De, hogy érti azt, hogy van egy elintézetlen ügy? Ezt apától tudhatom meg.
-
Jó hír Chris? – kérdezte Elisa.
-
Igen. A lányunk életben van.
-
Hol?
-
Volterrában.
-
Tessék? El kell hozni onnan.
-
Várj. Nem szervezkedhetünk, mert Alicia meghal.
-
De ki Isabella Sanchez de Moncada? – kérdezte apám.
-
Ő fogatta be a kislányt. – felelte Scarlett.
-
Mi? Az a nő?
-
Választ várok.
-
Ott leszünk. – mondtam.
-
És az apja is jöjjön el.
-
Természetesen, hogy én is megyek. – mondta apám.
-
Akkor távoztam is. További szép napot. – mondta és el is ment.
-
Apa ismerős neked ez a pecsét?
-
Lehetetlen. – mondta meglepődve és teli félelemmel.
-
Mi? – kérdezte Mia.
-
Sanchez de Moncada család pecsétje ez.
-
Tudod mi az a rendezetlen számla?
-
1895. szept. 2-án megöltem Anthony de la Vegat.
-
Mit csináltál?
-
Azért öltem meg, mert a nővéredet elhagyta.
-
És ezért ölted meg?
-
Igen, de meglátott egy kislány is.
-
2 nap múlva utazunk Toszkánába.
-
Veszélyes.
-
A lányunk most fontosabb. – mondtuk duóba a boszimmal.
-
Rendben. – egyezett bele az apám. Alig akart el telni az a két nap.
De eljött a nap, hogy a lányomat visszakapjam csak ez számított. Nem is
gondoltam volna, hogy a régi szerelmemmel találkozni fogok.
Isabella
Miután Scarlett elment innen a hangulat egyre feszültebb kezdett
lenni. Cullennek is neheztelnek rám, mert elszakítom Edwardtól Aliciát. Nekem
fontosabb a gyermekeim élete, ha ezt nem tudják megérteni, akkor, tudom
sajnálni őket. Legfőképpen Percyt féltem. Most várom Scarlettet. Vajon
Christian Black, hogy fogadta a levelet? Remélem, az apját is hozza. Közben
kopogásra lettem figyelmes.
-
Igen?
-
Bella megjöttem. - mondta Scarlett. Valójában ő a nővérem, de senki
sem nem tudja.
-
Hogy ment? – kérdeztem rá kertelés nélkül.
-
Eljönnek. Nathan Black nem is sejti, hogy életbe vagy Isabella.
-
Az csak jó. – mondtam gonosz mosolykísérletében.
-
Mi lesz a lánnyal? – kérdezte kíváncsian.
-
Visszaadom a szüleinek.
-
Igazad van. Egy ártatlan gyermek nem tehet semmiről. – idézte fel
anyánk szavait.
-
Igazad van. Egy ártatlan gyermek nem fizethet a nagyapja bűnei
véget.
-
Nem. Tudod anyánk azt mondta kisgyermekek nem tehetnek semmiről.
-
És igaza is volt. Hiányzik. – mondtam és kicsordult két könnycsepp a
szememből. Átölelt és simogatni kezdte a hátamat ettől megnyugodtam.
-
Nekem is Isa. Percy, hogy fogadta a hírt?
-
Döbbenten el akar jönni velem.
-
Veled megyek én is.
-
Nem. A ti biztonságotok fontosabb, mint az enyém. Elég nehéz lesz
elengednem ezt a kislányt.
-
Egyet értek veled. Remek anya lennél.
-
Ahogy te is.
-
Mindig is családról álmodtunk. Neked van két gyermeked meg egy
unokád vénlány. – szúrta oda.
-
Nem vagyok vén. Neked is van fiad.
-
Sajnos meghalt.
-
Mikor?
-
Tegnap a várostromnál. – felelte a nővérem. Az a két nap hamar
eltelt. Ez idő alatt kigondoltam egy tervet. Tudom, hogy kockázatos, de meg
kell tennem. Elég tétélt kell vennem Anthony halála miatt.
-
Valaki szólna Aliciának?
-
Igen. – mondta a lányom. Nem sokára ott is volta szobámban Alicia.
-
Igen anya? – kérdezte Alicia.
-
Nézd Alicia – kezdtem bele. – te nem tehetsz semmiről. Már tudom,
miért mondtad azt, hogy árva vagy. Tud azt, hogy szeretni foglak ennek ellenére
is. Annyit kérlek, hogy látogasd meg Edwardot. Azért engem is néha örülnék
neki.
-
Köszönöm Bella. – mondta Edward hálásan. Tudom, hogy szeretik
egymást.
-
Lehet, hogy kegyetlen vagyok, de a kapcsolatotokat nem szakítom meg.
Ideje indulni lányom. – most mondom neki utoljára.
-
Rendben. – mondta. Beszálltunk az autómba és az utat csendbe tettük
meg. Hamar ott voltunk. Kicsit elnézelődtünk a toszkánai tájat. Még fél óra
volt a találkozóig addig elmentünk vásárolni. Jól éreztük magunkat. Utána
visszamentünk ahol tárgyalni fogunk. Kíváncsi vagyok Nathan Black képéjére. Nem
vártunk sokat és megjelentek Alicia szülei. Nem gondoltam volna, hogy Chris
Alicia apja.
-
Alicia! – mondták a szülei. – Gyere ide, mert az a nő bántani fog. –
Chris alaposan megnézett engem. Ha tudná, hogy én vagyok az, aki a gyermekeit
várta.
-
Nem fogom bántani, ahogy eddig sem tettem.
-
Maga meg kicsoda?
-
1895.szept.2-án megölte Anthony de la Vegat. Volt ott egy három éves
kislány, aki végig nézte, ahogy megöli a testvérét. – estem neki. – Alicia menj
a szüleidhez.
-
Megyek.
-
Köszönjük, hogy vigyázott rá. – mondta hálásan az anyja.
-
Természetesen. Amit téged illet, Nathan Black felelni fogsz a
testvérem halála miatt.
-
Te? – kérdezte kikerekedett szemmel.
-
Igen én vagyok Isabella Sanchez de Moncada.
-
Mi folyik itt? – kérdezte Chris összezavarodva.
-
Chris felismersz? – kérdeztem tőle könnyezve.
-
Bella? – kérdezet vissza.
-
Igen én vagyok a te kis Isabelled. – mondtam nevetve.
-
Hogy lehet, hogy te élsz? Istenem a barátnőm él.
-
Mi? – kérdezte értetlenül Chris neje.
-
Igen Chris élek.
-
Hogyan?
-
Mi? – kérdezte Nathan.
-
Ige Nathan. Chrissel két évesen örök barátságot kötöttünk.
-
Aha.
-
De mit keresed nálad a lányom Isabell? – kérdezte kíváncsian. De rég
mondta már nekem ezt, hogy Isabell.
-
Egyik nap nagyba elmerültem a gondolataimba és akkor jelent meg
Alicia. Megkérdeztem, hogy hol vannak a szülei. Szegényem azt mondta, hogy
meghaltak. Befogadtam és a gondját viseltem.
-
Köszönjük. – mondta Chris.
-
Pár nem szívesen mondom Chris, de apáddal van egy kis dolgom.
-
Hogy érted?
-
Megölte a testvéremet.
-
Lehetetlen, hogy te élsz? – mondta Nathan sápadtan.
-
Csak ugyan? Felismert? – kérdeztem gúnyosan tőle.
-
Igen. Annak a semmire kellő nőnek a fattya vagy.
-
Vigyáz a szádra Nathan. – jelent meg a nővérem. – Az a semmire kellő
nő az anyánk volt.
-
Mi? – kérdezte értetlenül Alicia anyja.
-
Igen Esmeralda Sanchez lányai vagyunk.
-
Hasonlítok rá meg arra a Diegóra is.
-
Tudjuk. – feleltünk egyszerre.
-
Meg ölek titeket. – mondta Chris apja.
-
Nem ölheted meg az anyámat! – emelte fel a hangját Alicia. Döbbenten
néztünk rá.
-
Mit mondtál lányom? – Kérdezte Elisa.
-
Sajnálom anya, de ő rá is tekintek, ahogy te rád is. – mondta
lehajtott fejjel.
-
Alicia kicsim – kezdte Chris – Isabella jó és kedves lány. Nem
csodálom, hogy megkedvelted. Örülök neki, hogy megismerted. – mondta és
jelentőségesen rám nézet és azzal, piszkos mosollyal nézet rám. Zavaromba
elpirultam. Meg állj, ezt még visszakapod. Tudja, hogy sose tudtam neki
ellenállni.
-
Sajnálom Chris.
-
Sajnálhatod is. Pont olyan, vagy mint az anyád.
-
Azért ölte meg az öcsémet, mert elhagyta a lányát? – kérdezte
Scarlett. – Nem tudta, hogy min mentünk keresztül. Rá félévre az apánk is
meghalt. Anyának csak mi maradtunk. Mi tartottuk benne a lelket, mert csak a
hatalma kellett neki magának.
-
Így van. – ismerte be Nathan.
-
Igaz ez apa? Neked a hatalom fontosabb? Ezért ölted meg Anthonyt?
-
Igen.
-
Bella és Scarlett tegyetek vele, amit akartok. – mondta a
boszorkány.
-
Nem. Igaz, hogy ő ölte meg a testvérünket. Nem tudjuk visszahozni a
halálból. Aliciának meg ő az egyetlen nagyapja, ha jól tudjuk. – mondtam.
-
Igen. Bella ezért szertelek mindig, mert az igazság mellett álltál
ki, mint az édesanyád. – mondta Chris.
-
Te ne hozz zavarba, mert megbánod. – fenyítettem meg játékosan. Erre
nevetni kezdet.
-
Köszönjük. – mondta a nővérem.
-
Chris és Lisa a lányotok szerelmes egy régi barátom fiába. Tudjatok
róla, hogy a fiú is szeretni őt. Annyit kérnék tőletek, hogy engedjétek meg
neki, hogy meglátogassa.
-
Ki az a fiú? – kérdezte Nathan.
-
Edward Anthony Masen Morgan Cullen.
-
Cesarion és Heather fia? – kérdezet rá Chris apja.
-
Igen. Ezt nem fogod megakadályozni, mert én foglak megölni. –
sziszegtem az arcába.
-
Megölöm azt a fiút is. – jelentette ki.
-
Soha! – dörrent rá az apjára a fia. – Nem ölsz több embert. Rebekát
is a boldogságtól fosztottad meg. Az unokád boldog és ezt akarod elvenni tőle?
-
Nem.
-
Akkor ne is próbálkozz, mert a Sanchez de Moncada haragjával nézel
szembe. – mondta a nővérem.
-
Bocsánat a támadásért. – kért elnézést Lisa.
-
Két hét múlva már a régi lesz. – legyintettem.
-
Segíthetünk?
-
Köszönjük nem. – mondtam. – Chris ne érts félre, de apádban nem
bízom. Fontos a családom biztonsága.
-
Hogy érted a családod biztonsága?
-
Ezt még megbeszéljük. Alicia beszélni szeretnék veled.
-
Igen. – rohant a karjaimba. Annak a férfinak a lánya, akitől
gyermeket vártam és végül nem tudtam megadni neki. Ez fájt a legjobban. Félre
vonultunk és beszélgetni kezdtünk.
-
Szeresd a szüleidet. Egy nap látni fogsz. Most menj az anyukádhoz.
-
Rendben. – mondta és átölelt. Néma csend volt. Lisa ránk nézett és
nem haragod láttam a szemébe, hanem hálát, amiért a lányával foglalkoztam.
Végül elengedtük egymást. Felálltam és háttat fordítottam. Elindultam a kocsim
felé, de kiabálni kezdtek.
-
ISABELLA VIGYÁZZ! – mondták Chrisék. Megfordultam és Nathan meg
akart ölni. Remek nem rég Aro 4 napja most meg ő. Nagyon jó. Rám van írva, hogy
ölj meg nyugodtan vagy mi? Reagálni se tudtam, mert a szívemben volt egy kés.
Nővérem és Chris rohantak felém.
-
Bella jól vagy? – kérdezték aggódva.
-
Hogy lennék jól? Ez előtt 4 napja Aro akart meg ölni most meg Nathan
teszi meg! – fakadtam ki.
-
Észnél van maga? – esett neki Alicia anyja az apósának. – Inkább
hálás lenne neki, amiért ez a nő befogadta és vigyázott az unokájára.
-
Apám elvetteted a sulykot. Tudtad nagyon jól, hogy Isabellaval
régebben jegybe jártunk. Tudtad azt is, hogy nekem ő volt a legfontosabb.
-
Lehetetlen. Csak azt ne mond, hogy lefeküdtél vele. – ha tudnád
Nathan.
-
Mi? – ennyire telt tőlem, mert elájultam.
Scarlett.
-
Mi? – ez volt, amit a húgom kérdezet utoljára.
-
Elisa mentsd meg. Ő az, aki kezében tartja az irányítást. Meg ő az
egyetlen kishúgom.
-
Megmentem.
-
Köszönöm. – mondtam hálásan. Pár perc múlva a húgom lélegzet.
-
Mi történt? – kérdezte furcsán. Ha tudnád húgocskám. Vajon miért nem
használta a boszorkány erejét?
-
Megmentet Alicia anyja.
-
Köszönöm. – köszönte meg a húgom.
-
Én köszönöm, hogy a lányommal foglalkoztál és vigyáztál rá.
Chris
-
Lehetetlen. Csak azt ne mond, hogy lefeküdtél vele?
-
Mi? – kérdezte az én Isabellem. Ha tudná, hogy mindig őt szeretem
teljes szívemből. De itt van az igazság pillanata. Bella ébredését vártam. Hála
a boszorka nejemnek sikerült.
-
15 évesek voltunk és lefeküdtünk. – kezdtem bele a történetbe. – Pár
hét múlva megjelent Isabellem rémült arccal. Nem tudtam hova tenni. Aztán
elmondta, hogy terhes. – itt vette át a szólt ő.
-
Emlékszem. Örültél a hírnek, hogy apa leszel. Ezt meghallotta az apád
és elvetette a gyermekeinket. – nézet rám könnyes szemmel.
-
Mit tettél? – fordultam apámhoz. – Megölted a Bella és az én
gyermekemet?
-
Igen.
-
Hisz egy ártatlan gyerek volt! – fakadtam ki.
-
Chris! – szólt rám erélyesen Mia.
-
Ne nyugtass. – mondtam neki.
-
Igen. Nem akartam azt a fattyúkat. Ezért öltem meg őket. De látom,
ennek a némbernek van még két fattya. – mondta apám.
-
Őket nem fogod bántani. – mondta Bella.
-
Van gyermeked Isabell? – kérdeztem rá.
-
Igen. De nem tőled származnak. Robin deNoir volt az apjuk. Amikor
újra terhes lettem boldog voltam. De nem sokáig, mert az apád valamit mondott
Cesarnak. Onnantól kezdve menekülni kényszerültem. 9 hónap múlva megszültem a
fiamat és a lányomat. Kezdetben anyámnál húzódtam meg később a gyermekeimtől
megváltam. A szívem sajdult bele. 100 év eltelte után megtaláltam őket.
-
Ez igaz Chris. – szólalt meg a nővére.
-
Hiszek neked. Amikor elvetéltél fiú vagy lány lett volna? –
kérdeztem rá.
-
Két kisfiú lett volna. – mondta sírva és összecsuklott. Odamentem
hozzá és átöleltem.
-
Fiaim lettek volna. Bocsáss meg Isabellem.
-
Nem a te hibád Démonom. – mondta ki azt a becenevet, amit már sok
éve nem hallottam. – Tudom Elisa, hogy mit érzel át. – nézet rá.
-
Egy anya számára a gyermeke fontos. – mondta egy hang. Arra fordult
mindenki és Ott volt a kedvesem anyja.
-
Esmeralda? – kérdezte az apám megrémülve.
-
Igen.
-
Anya? – kérdezték Esmeralda lányai.
-
Igen lányaim. Csodálósan néztek ki. Sajnálom Scarlett, ami a fiaddal
történt.
-
Köszönöm.
-
Igaz, amit Isabella mondott Chris. Két kisfiú lett volna, ha az apád
nem kever bele egy erős gyógyszert. És ez miatt vesztette el a gyermeket. Végül
lett két unokám és egy dédunokám is.
-
Hisz halott vagy.
-
Az vagyok. Hála neked Nathan. Miattad halt meg a férjem. Most a
lányomat is meg akartad ölni. Annak örülj, hogy ők megbocsájtanak! – dörrent rá
Esmeralda az apámra. Halála után is elég indulatos.
-
Hiányzol.
-
Tudom. – nézet rájuk gyengéden. – Csodálatos a fiad és a lányod
Bella. Alex tiszta apád Elena meg nagyanyád Maria. Kis Isabella rám hasonlít.
Ideje távoznom. Ja és Nathan ne bosszantsd a lányaimat.
-
Mert?
-
Hagyni fogom, hogy megöljenek. Túlmentél minden határon. Csoda, hogy
nem öltek meg, mert az unokádat nézték.
-
Ez igaz. – mondta Scarlett.
-
Egy gyermek nem tehet a szülei és a nagyszülei bűnei ellen. – idézte
fel Bella az anyja szavait.
-
És ennyi idő után is megjegyeztétek.
-
Igen, mert te mondtad és ehhez tartjuk magunkat.
-
Most már távozom. Ennyi időt kaptam, hogy lássam a lányaimat. Bella
és Scat ti vagytok a legerősebb vámpírok és a leghatalmasabb boszorkányok. Scat
te a legerősebb vámpír és a kishúgod meg mindkettő. Isabella, hogy lehetsz
ember?
-
100 évenként lehetek ember 3 hónapig, ha teherbe esek, akkor 6
hónapig.
-
Utána néztél?
-
Is is. – mondta titokzatosan.
-
Ég veletek. – köszönt el tőlük.
-
Szia, anya. – mondták a lányok és eltűnt.
-
Szóval maga okozta annak a nőnek a halálát? – kérdezte Mia.
-
Igen.
-
Miért?
-
Mer t nem akart a feleségem lenni.
-
Csodálod? Apánk halála után már élni sem tudod. Nem volt élet kedve
sem. Ha megbocsájtasz, Démonom távoznánk. – mondta tudja, hogy el tudja venni
ezzel a szóval az eszem. – Amúgy vár a pasim.
-
Szerencsés. – mondtam.
-
Az már biztos. – mondta Scarlett.
-
Bella! – szólt utána Lisa. – Kérlek, vigyáz te a lányomra.
-
Miért? – kérdezte értetlenül.
-
Olyant láttam Esmeralda szemében, amit nem értek, de most már igen.
-
Mit? – kérdeztem.
-
Apádtól távol kell tartani a lányunkat. – felelte Mia.
-
Elisa Aliciának ti vagytok a szülei.
-
Igaza van a húgomnak.
-
Én angyali démonom én, kérlek meg rá, hogy vigyáz és oltalmazd a
lányomat. Meg a régi jegyességünk miatt.
-
Ne Chris. Kérlek. – nézett rám könyörgőn. Nem tudtam tovább
türtőztetni magam és megcsókoltam. Miután az ajkaink elváltak félve néztem rá a
feleségemre. De nem szólt semmit.
-
Bella olyan vagy, mint a szüleid. Csak benned tudok megbízni.
-
Legyen. – mondta végül. – Cserébe az apádat mi ítéljük el.
-
Na, ne. – kezdet tiltakozni apa.
-
Rendben.
-
Chris és Lisa szívesen látlak itt titeket. Bármi baj van, ide el
tudtok jönni és egyben meglátogatjátok a lányotokat is.
-
Meg lesz. Nekünk most indulnunk kell, mert tárgyalások folynak.
-
Igaz is. Neked is be kell jelentened valamit. – nézet rá a húgára.
-
Mit is? – kérdeztünk rá.
-
Azt, hogy lemondasz.
-
Tessék? – kérdeztem értetlenül. Hiszen remekül vezeti a birodalmait.
-
Kösz banya. Valójában tervezem a lemondást, de még 5 évig vezető
maradok, és végleg lemondok. Nathan az ítéletünk szabadon elmehetsz és még a
halál. Távoz a földemről és nehogy meglássak Spanyolországban, mert én magam
ölek meg.
-
Szóval döntöttetek. Akkor mi is megvitatjuk.
-
Rendben. Jól kormányoztok. Láttam mindent.
-
Köszönjük Bella. Várunk téged majd lányom. Bella mellett sokat
tanulhatsz.
-
Akkor maradhatok? – kérdezte kíváncsian a lányunk. Összenéztünk
Lisaval és kimondtuk.
-
Igen Alicia. Vigyázatok ár.
-
Az életünk árán is. – mondták és nekem ennyi elég is volt. Előtte
Alicia Isabellem nyakába ugrott és felborultak nevetni kezdtünk. Mi
visszaindultunk Londonba. Igaza volt Esmeraldanak annak idején, hogy apám
gyilkos lesz. Végül igaza is lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése