12.rész

Percy

Nagyban beszélgetni kezdtünk a többiekkel a vár javításáról. Sajnos ezt rám nem lehetett mondani. Miért is? A válasz egyszerű. Mert nincs itt az a személy, aki fontos nekem. Gondolataimból Alex szakított ki.

-          Percy! – szólt nekem.

-          Igen Alex.

-          Tudom, hogy hiányzik neked. Hidd el, hogy visszajön hozzád, hiszen szeret téged.

-          Remélem, nem esik baja.

-          Bízunk benne.

-          Miért ennyire makacs önfejű ez a nő! – fakadtam ki.

-          Hát barátom nem fogsz unatkozni mellette. – mondta Damon és Emmett.

-          Az biztos. Csak jöjjön vissza.

-          Már itt vannak a kastélynál. – mondta Alice.

-          Végre. – sóhajtottam fel.

-          Fogadjunk Damon.

-          Miben? – kérdezte az említett személy.

-          Abban, hogy Percy letámadja a csajszit.

-          Én meg abban, hogy Bella megneveli.

-          Rendben áll a fogadás.

-          Itt vannak.

-          Oké. Menjetek.

-          Hűha s srác bepöccent.

-          Damon dugulj el. – dörrentetem rá.

-          Vettem a lapot. – mondta és ki is ment. Várj csak Isabella ezt visszakapod, amiért halálra aggódtam magam. Már meg is van a tervem.

Isabella

Visszaindultunk Volterrába. Az úton Alicia arról beszélt, hogy az édesanyánk gyönyörű szép volt. Igazat kellett neki adnunk. Valóban az volt. Én meg útközben elgondolkoztam. Vajon én és Chris együtt lehetünk volna? De hiányzik már nekem. Most ott van Percy is. Istenem miért kellett megcsókolnod Christian? Talán arra voltál kíváncsi, hogy ugyan úgy szeretlek, mint annak idején?

A választ már én magam sem tudom. A gondolataimból a nővérem szakított ki.

-          Na, itt volnánk.

-          Igen. Ezen a héten kétszer akartak megölni. Nagyon élveztem. – mondtam közönyösen.

-          Ahhoz képes jól vagy.

-          Szerencsére. Alicia ne mond senkinek, hogy meghaltam.

-          Ígérem. – közben kiszálltunk a kocsiból. 

 Isabella kocsija

-          Scarlett legyen a hátad mögött.

-          Meglepetésnek? – kérdezte.

-          Igen.

-          Végre itthon vagytok. – mondták a többiek. Ha tudnák az igazat.

-          Hol van Percy? – kérdeztem kíváncsian, mert csak őt nem láttam.

-          Az igazság az Bella, hogy nagyon ideges. – mondta nevetve Emmett.

-          Kösz. Majd beszélek a makacs fejével.

-          Hallod Em. Anyóspajtás és a srác között balhé lesz. – mondta Damon. Ő már csak ilyen.

-          Pióca elhallgass, ha nem akarod alulról szagolni az ibolyát. – vágtam neki vissza. A falra tudnék mászni ettől az anyóspajtás szövegtől.

-          Kijelenthetjük, hogy minden a régi.

-          Van egy meglepink.

-          Micsoda? – kérdezték kíváncsian. Nem is ők lennének.

-          Megmutassuk Scat?- kérdeztem a nővéremet. Elég rondán nézet is rám a beceneve véget.

-          Húzzuk egy kicsit az idegeiket Isa. – uh. Vágott vissza.

-          Ne szórakozatok már. – nyavalyogtak, mint az öt évesek.

-          Legyen. Scarlett állj félre.

-          Rendben. – mondta félre álltunk és mindenki döbbenten nézett. Isabell ocsúdott fel először.

-          Alicia! – sikkantott fel boldogan. – Hogyan?

-          A szüleim megengedték, hogy Bellával maradjak. – itt mindenki rám nézett.

-          Igaz ez?

-          Igen. Kiderült, hogy az első jegyesem lánya. – suttogtam nagyon halkan, de mégis meghallották.

-          Hány jegyesed volt? – kérdezték újból. Most a múltam annyira fontos?

-          Nem lehetne holnap megbeszélni fáradt vagyok.

-          Igaza van, a húgomnak pihennie kell.

-          Holnap mesélned kell. – mondta Alice és a lányom. Remek.

-          Jó. – adtam meg magam. Felmentem a szobámba és egy nagyon morcos Percyvel találtam szembe magam. Ezen nevetni kezdtem.

-          Mit nevetsz? – kérdezte mindig morcosan. Komolyan, mintha elvették volna tőle a kedvenc játékát.

-          Bocsi, de ezen nem lehet nevetni.

-          Van fogalmad, hogy végig aggódtam miattad?

-          Sajnálom Percy. Csak a gond van velem. – mondtam neki elcsukló hangon.

-          Inkább mesélj, hogy ment a tárgyalás? – terelte el a témát, amiért hálás voltam neki.

-          Kiderült, hogy Alicia apját nagyon jól ismerem.

-          Ki?

-          Christian Black.

-          Ő Alicia apja?

-          Igen. Van még valami, amit tudnod kell. – mondtam félve.

-          Mond el.

-          Legyen. 1905-ben terhes voltam Christiantől. Mielőtt közbe szólnál, azért mondom el, hogy tudj róla. Nem akarom, hogy titkaim legyenek előtted. 15 éves voltam, amikor teherbe estem. Pár hét múlva mentem Chrishez, hogy elmondjam neki, hogy gyermeket várok. Amikor elmondtam neki nagyon örült neki. Sajnos az apja ezt meghallotta és egy erős gyógyszert kevert bele az ételembe és szülési fájdalmaim lettek. Kiderült, hogy két kisfiúnak adtam volna életet. Nagyon megviselt a gyermekeim elvesztése. Teljesen egy évig gyászoltam őket. Ezért adtam két családhoz Alexet és Elenát, hogy őket ne veszítsem el. Ez az igazság Percy rólam. Mondj, valamit kérlek. – néztem rá könyörgőn.

-          Ez szörnyű szerelmem. – találta meg a hangját. Nem csodálom. – Ez volt Chris apjának legmocskosabb tette.

-          Igen. De arra vagyok kíváncsi, hogy mivel tudlak kiengesztelni?

-          Soha nem hatsz magamra.

-          Ezt meg ígérhetem.

-          Másik. Isabella Sanchez de Moncada hozzám jönnél feleségül? – kérdezte Percy. Én meg le voltam döbbenve. Alig 4 hónapja vagyunk együtt és megkéri a kezem.

-          Megfogtál Percy. A válaszom igen. Leszek a feleséged, de előtte meg kell ismerned a nővéremet.

-          Scarlettre gondolsz?

-          Igen.

-          Ismerem. Elmondta, hogy ő a nővéred és meg is fenyegetett, ha megbántalak megöl azonnal.

-          Értem. Hol legyen a lagzink? – kérdeztem kíváncsian.

-          Jól hallom, hogy valaki esküvőt mondott?- kérdezte Alice.

-          Percy Las Vegasban tartjuk meg az esküvőt. – mondtam gyorsan.

-          Na, nem. – mondták a gyermekeim.

-          Anyátokkal egyetértek. – mondta a vőlegényem. Hm, milyen furcsa.

-          Hallottátok a vőlegényemet. Vegasban házasodunk össze.

-          Ott nincs romantika.

-          Most tönkre teszed Alice azt, amit régen a húgom eltervezet. – mondta a nővérem. Hajaj ha tudnád, hogy van egy családi birtokunk.

-          Ez meg ki? – kérdezte Damon. – Jól néz ki.

-          A nővérem. – mondtam nemes egyszerűséggel. Damon arcára fagyott a mosoly.

-          Ugye most szívatsz? Most komolyan?

-          Igen. Isabella a húgom. A nevem Scarlett de la Vega. Megkértem, hogy rejtsen el, mert üldöztek engem.

-          Így igaz az óta velem él.

-          Komolyan mondott anya? – kérdezte Alex.

-          Igen. Reptéren az én voltam, amikor ti jöttetek Elena. Amikor te jöttél Alex akkor Scarlettet láttad az én bőrömben.

-          Ez szuper. – mondta a fiam. – Szóval Scarlett a nagynénénk?

-          Igen fiam. Akkor azért mondtam, hogy nem akarok balhét, mert a drágalátos nővérem szeret verekedni.

-          Gyenge ahhoz. – mondta Emmett. Reagálni se tudod, mert hátra volt csavarva mindkét keze. – Elismerem erősebb vagy.

-          Látod Emmett én megmondtam. Sajnos szeret fogadni is.

-          Mintha te nem Isa.

-          Az nagyon ritkán Scat. De visszatérve a lagzinkra Las Vegas lesz és kész.

-          Nem. – mondta Alice.

-          Bocsánat – kezdtük egyszerre Percyvel. – ez a mi napunk lesz, és mi döntjük el, hogy hol fogunk összeházasodni.

-          Legyen. – mondta beletörődve Alice. Én meg Scarlettre kacsintottam vette a jelzést.

-          Amúgy Alice holnap kérdezd meg őket. – mondta kuncogva.

-          Oké.

-          Sziasztok, de mi aludni szeretnénk. Igaz Percy? – kérdeztem huncut mosollyal.

-          Igen. Most háljuk el a nászt. – mondta szokott kaján vigyorral. Többiek gyorsan kirohantak a szobánkból.

-          Bevették.

-          Vegasban házasodunk össze?

-          Valójában a szüleim házában, de utána Vegasban is.

-          Jól hangzik. De a nászéjszakát megengedi hölgyem.

-          Ennyire akarja jó uram, hát akkor legyen. – mondtam és szenvedélyesen csókoltam meg. Ő se volt rest visszacsókolni, Egymást téptük. Fogalmam sincs, hogy hogyan kerültek le a ruhák rólunk. Nagyon jó érzés volt érezni a bőre melegét. Közben az ajkával a nyakamat csókolgatta utána áttért a melleimre az egyik kezével a belsőcombmat simogatta. Annyira élveztem, hogy majdnem el akartam menni. Fordítottam a helyzeten és én kényeztettem őt. Olyan édes volt, amikor a nyakától a hasáig végig csókoltam ezzel morgásokat csikartam ki belőle. Közben a vágyát simogattam. Elfulló hangon szólt hozzám.  

-          Be… Bella ne csi… csináld. – mondta.

-          Sh. Kényeztetlek.

-          Nem bírom tovább. – mondta vágytól túlfűtött hangon. Megszabadult a bugyimtól és gyötörni kezdett. A kezét a nőiségemre rakta és pár perccel később megéreztem az ujját magamban. Nem sokára a második ujja is bennem volt addig kínzott, így amíg el nem jött az első organizmussom. Azután még egyszer elkezdte.

-          Per… Percy gye… gyere velem. – mondtam vágytól elfúló hangon. Vette a célzást és egyesítette a testünket. Mind a ketten felnyögtünk. Lassú tempóval kezdte, de ösztönöztem gyorsabbra. Tudta, hogy mit akarok, ahogy én is, amit ő. Csak most az élvezetnek adtuk át magunkat. Hamarosan a csúcson voltunk és egyszerre értük el az extázist. Fáradtan dőlt mellém az ágyba.

-          Jó voltál kicsim. – mondta álmosan.

-          Te is. Ez csodálatos volt. Szeretlek Percy Jackson.

-          Én is szeretlek Isabella Marie Sanchez.

-          Aludjunk. Holnap beszélnem kell.

Oké. – mondta és nyakon csókolt. És úgy aludtunk el egymás karjaiban. Végre hazaértem. Ezzel zárult le a mai napom.

 az eljegyzési gyűrű