Alice:
Holnapután megyünk
meglátogatni Volterra Királynőjét. Amit tudok róla elég mogorva. Reméljük, hogy
a családot nem fogja bántani. De hol lehet Edward? Remélem nem fogták el Aroék,
mert abból semmi jó nem származik. Gondolatimból a családom szakított ki.
-
Miről gondolkodsz
Alice? – kérdezte Jasper
-
A volterrai útról.
Szerintem nem jó ötlet odamenni.
-
Miért? – kérdezték
a többiek.
-
Nem bízom abban a
nőben. – érveltem nekik.
-
Alice rémeket
látsz – mondta Carlisle – jól ismerem azt a lányt.
-
Hogy hívják őt
drágám? – kérdezte kíváncsian Esme.
-
Isabella Volturi.
-
Volturi embere
akkor az ellenségünk. – szólalt meg Jasper és Emmett.
-
Csakhogy ő volt,
aki bosszút állt a dédunokája halála miatt. – mondta Carlisle.
-
Lehetetlen. –
mondta döbbenten Rosalie.
-
Pedig igaz. Lehet,
hogy mogorva, de kedves valójában.
-
Szavazzuk meg,
hogy elutazunk Volterrába. – állt elől az ötlettel Emmett. Na, még ilyen se
volt.
-
Alice?
-
Nem.
-
Jasper?
-
Nem.
-
Rosalie?
-
Igen. Kíváncsi
vagyok rá.
-
Emmett?
-
Igen.
-
Esme?
-
Igen.
-
És te Carlisle?
-
Igen. Ezzel
megszavazva. Holnap Volterrába utazunk.
-
Akkor holnap
utazunk. Kíváncsi vagyok a várra, hogy hogyan néz ki. – mondta Emmett és
Rosalie.
-
Szerintem le van
pukkadva.
-
Majd meg látjuk.
De menjünk a dolgunkra. – adta ki az utasítást Esme.
-
Rendben.
-
Alice eljössz
vásárolni? – kérdezte Rose.
-
Igen. – mondtam
neki mosolyogva. Tudja, hogy mivel tud feldobni engem.
-
Akkor irány a
pláza.
-
Oké jön még
valaki? – kérdeztük meg.
-
Nem.
-
Jól van. –
mondtam. Elindultunk Port Angelesbe, amikor egy látomásom volt. „2 hét múlva meg fogják támadni Aroék
Volterra várát, de egy fiatal lány visszaveri őket. Végül egy csellel kicsalják
őt és megölik.” Itt a látomásomnak vége szakadt.
-
Minden rendben
Alice?
-
Igen.
-
Nem úgy nézel ki.
Szóval ki vele.
-
Láttam, hogy két
hét múlva megtámadják Volterra várát.
-
Gondolom Aroék.
-
Pontosan.
-
Akkor menjünk
haza. Majd ott vásárolunk.
-
De ez nem minden
egy fiatal lány fogja megállítani őket, de egy cselt fognak használni és
megölik.
-
Értem. Akkor most
foglalok jegyeket a követező olasz járatra.
-
Jó lesz. Esünk túl
rajta.
-
Olyan, vagy mint
Bella volt.
-
Miért? – kérdeztem
értetlenül.
-
Mert ő viselkedett így.
-
Hiányzik. –
mondtam el az igazat.
-
Elhiszem. De
menjünk haza pakolni.
-
Rendben. – mondtam. Beletapostam a gázba. Nagyon jó
volt a gyors vezetés 5 percen belül otthon is voltunk.
-
Hát ti lányok? –
kérdezte döbbenve Carlisle.
-
Mindenki pakoljon,
mert ma utazunk Volterrába. – adta ki az utasítás a nővérem.
-
Mit láttál kicsim?
– kérdezte a férjem.
-
Meg fogják támadni
a várat és egy fiatal lány meg fog halni.
-
Micsoda? Azonnal
fel kell hívnom Bellát. – hadarta Carlisle.
-
Bellát? –
kérdeztünk kikerekedett szemekkel.
-
Volterra
Királynőjét úgy hívják, hogy Isabella.
-
Értjük. – mondtuk. Közben pakolni kezdtünk. Bő 2 óra
alatt összepakoltunk és indultunk ki a reptérre. Felszálltunk és 6 órás volt az
út. Amikor leszálltunk a látvány megdöbbentet minket.
Isabella:
Nagyban
beszélgetünk, hogy mi történt ez idő alatt velünk. Ennyit nem nevettem az
életemben, amikor Stefan elmondta, hogy Damon és Elena mennyit veszekedtek.
Közben megszólalt a telefonom.
-
Anya telefon. –
mondta Elena.
-
Köszi, hogy
szóltál. – mondtam. Mentem oda, de a saját lábaimban elhasaltam. – Na, ezt
kellett még nekem. – morogtam. Közben felvettem a telefont. – Igen tessék.
Kivel beszélek?
-
Isabella Carlisle
vagyok.
-
Igen.
-
Ma utazunk hozzád.
-
Öhm… van valami
probléma?
-
Van. – csak ennyit
mondott.
-
Nos, ez nem
telefon téma. Akkor várlak titeket a reptéren.
-
Köszönöm Bella.
-
Szívesen. Várlak
titeket. – mondtam. Leraktam a telefont és visszamentem hozzájuk és leültem a
fotelomba.
-
Mi történt anya? –
kérdezték a gyerekeim.
-
Ma jön a Cullen
család.
-
Mi? – kérdezték.
-
Igen jól
hallottátok.
-
Mi okból jönnek? –
kérdezte Edward.
-
Szerinted tudom? –
kérdeztem kikelve magamból.
-
Nagyi nyugodj meg,
mert lassan ki kell menned a reptérre. Addig mi elleszünk.
-
Rendben Isabell,
de vigyázzatok.
-
Vigyázunk
magunkra. – ígérte meg a kis Isabella. Olyan, mint magamat látnám csak
kisebbnek.
-
Helyes. Na, akkor
elmentem.
-
Rendben. –
mondták. Elindultam és egy fiatal sráccal futottam össze. Azok a kék szemei
rabul ejtetek engem. Nagyon csábított a vére pedig nem vagyok vámpír. De vajon
hogy hívják?
-
Helló. – köszönt a
hangja elkábított engem.
-
Helló. Miben tudok
segíteni?
-
Volterra várát
keresem.
-
Miért? –kérdeztem. Soha senki nem szokta csak
úgy keresni ezt a várat.
-
Szállást
szeretnék.
-
Gyere, velem most
a reptérre megyek, mert várom az egyik jó barátomat.
-
Szívesen veled
megyek. Hogy hívnak? – na, erre mit mondjak.
-
Isabella Sanchez
de Moncada vagyok. És te?
-
Percy Jackson.
Hány éves vagy? – ha azt te tudnád, akkor azt hiszem, kiröhögnél.
-
17 éves vagyok. És
te Percy?
-
17 leszek november
5-én. – ahogy kimondta a november 5-ét menten rosszul lettem. Akkor változtam
át vámpírrá. 100 éve volt ez.
-
Na, itt volnánk,
lassan megérkezik a barátom.
-
Szóval kapcsolatba
vagy. – mondta. Ezt honnan veszi.
-
Nincs senkim. –
mondtam. Erre felkapta a fejét és csillogót azok a mélykék szemek. – Miért
kérdezted?
-
Szeretnék egy
párkapcsolatot. – mondta elvörösödve. De aranyos ilyenkor.
-
Értem. Percy
ismerjük, meg egymást jobban aztán meglátjuk, hogy hogyan tovább.
-
Oké. Holnap
eljössz velem vacsorázni?
-
Persze, hogy
elmegyek veled. – mondtam mosolyogva.
-
Szép, amikor
mosolyogsz. – bókolt és elpirultam.
-
Ne hozz zavarba. –
mondtam. Közben még sokat beszéltünk és nevetünk. Olyan jól éreztem magam. Van
humora Percynek. Azt hiszem, belé szeretem.
Carlisle:
6 órás repülő út
után megérkeztünk. Amikor leszálltunk akkor felhős volt az ég. Gondolom, Bella
keze van benne. Ahogy megláttuk Isabellat egy fiúval beszélgetni. Legalább nem
zárkózik el. Jót nevetek valamin.
-
Bella drágám. –
mondta örömében Esme. Ő megfordult és döbbenten nézet rá.
-
Carlisle örülök,
hogy itt vagytok.
-
Mi is Isabella.
-
Ők kik Carlisle? –
kérdezte kíváncsian.
-
Ők a családom. A
feleségem Esme Cullen. A gyerekeink Alice Jasper Emmett és Rosalie. – mutattam
be őket. Alice neki esett.
-
És te valójában ki
vagy? Hogy mered felvenni Bella alakját? – esett neki Alice. Még reagálni se
tudtunk, de Isabella elkapta a csuklóját és hátracsavarta. Ez igen ahhoz képes,
hogy ember.
-
Én vagyok Isabella
Marie Swan dédnagyanyja. Jobb lesz, hogy vigyázol, mert bármikor megölhetlek.
Érthető?
-
Igen. – mondta
rémülten Alice. Hát igen Isabella nem szereti, ha rögtön támadják.
-
Ne érj a nejemhez.
– ment neki Jasper. Istenem ezek most komolyan harcolni akarnak ellene. Végül
Rosalie mentette meg a helyzetet.
-
Na, elég legyen!
Nem azért vagyunk itt, hogy ennek a lánynak neki essünk. – emelte fel a
hangját. Ilyent se láttunk Rose kiáll egy ismeretlen mellett.
-
Igaza van – értett
egyet Emmett és Esme is.
-
Jól van. – morogta
a két sértett. Hát igen Isabella nagyon haragtartó tud lenni, de hamar
megbocsájt.
-
Gyertek, menjünk a
kastélyba. Jössz Percy?
-
Igen Isabella. –
mondta neki a fiú. Még, hogy nem lesz szerelmes. Az utat csendben tettük meg.
Ahogy megláttuk Volterra várát a szánk is tátva maradt.
-
Ez az én váram.
Tudom, hogy kívülről jól néz ki, de belülről még szebb.
-
Szép helyen laksz
Isabella.
-
Percy szólíts
nyugodtan Bellának vagy Isanak.
-
Rendben.
-
Belluska
bepasizott.
-
Csend legyen hátul
medve. – vágott vissza Bella. Ezen nevetni tudtunk. Végül megálltunk a vár
előtt.
-
Itt volnánk.
-
Anya hol vagy? –
kérdezte egy vékony kis hang.
-
Itt vagyok Alicia.
A többiek hol vannak?
-
A nagy terembe.
-
Gyere, akkor
viszlek magammal. Gyertek, beljebb érezzétek magatokat otthon.
-
Öhm… Bella ő a
lányod? – kérdeztünk rá.
-
Három nappal
ezelőtt jött ide megsajnáltam és befogadtam. Aroék megölték a szüleit. Most én
viselem a gondját.
-
Szép tőled Bella.
– mondta Rosalie neki.
-
Köszi, Rose.
-
Anya ki az a
bácsi, aki téged néz? – kérdezte a kislány.
-
Ő a barátom. Percy
gyere, ide kérlek.
-
Itt vagyok. Szia,
pöttöm.
-
Csókolom, Alicia
Black vagyok.
-
Percy Jackson
vagyok anyukád barátja.
-
Te leszel az új
apukám? – kérdezte érdeklődve Alicia. Szegény Bella elvörösödött. A nagy és
megközelíthetetlen Isabella Sanchez zavarba jött.
-
Igen ő lesz az
apukád kicsim.
-
De jó lesz.
-
Menjünk. – mondta
Bella.
-
Isabella Edward is
itt van? – kérdezte Esme.
-
Igen itt van.
Menedéket adtam neki, mert üldözték.
-
Köszönöm, hogy
törődsz a fiammal.
-
Én köszönöm, hogy
a gondját tudtátok viselni. Rendes embert neveltetek belőle. Esme beszélni
szeretnék veled és Rose veled is.
-
Miről? – kérdezte
Esme és Rosalie egyszerre. De vajon miről akar beszélni velük?
-
Lassan
megtudjátok. – mondta. Oda értünk a trón teremhez és vele egy idős lány ugrott
Isabella nyakába. Mi meg csak néztünk. Mi folyik itt?
-
Anya végre
megjöttél. Halálra aggódtunk magunkat. – mondta egy fiatal lány.
-
Itt vagyok Elena.
Nincs semmi bajom.
-
Ez ki? – kérdezte
Edward Bellától.
-
A barátom Percy
Jackson.
-
Öhm… Bella
beszélhetnénk veled? – kérdezte Percy.
-
Igen. Ha
megbocsájtotok, nem sokára jövünk vissza.
-
Oké. – mondtuk
nekik. Mi folyik itt? Ezt nem értem. Talán ha Bella visszajött, akkor rá
kérdezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése