1.rész

Bella:

Isabella Volturinak hívnak. 1909. november 5-én egy vámpír megtámadott. 17 éves voltam akkor. Az átváltozásom két napig tartott. Hamar meg tanultam kezelni a vér iránti szomjamat. Magányosan élem az életemet itt Volterra várában. 3 állandó gaz vámpír át akarja venni a hatalmat tőlem idestova 80 éve. Vajon milyen lehet a szerelem? Gondolkoztam azon, hogy a régi barátomat ide hívom, aki nem más, mint Carlisle Cullen. Felhívom telefonon és a negyedik kicsengésre veszi fel.

-                    Szia Isabella. Valami probléma van? – kérdezte azonnal

-                    Szia Carlisle. Nincs semmi baj. Felhívtalak. Arra vagyok kíváncsi, hogy mikor látogatsz meg a családoddal? – kérdeztem tőle érdeklődve. – Csak a szokásos. Aroék át akarják venni a hatalmat tőlem.

-                    Nem változott akkor semmi. Amúgy miért hívtál nem mintha nem örülnék neki?

-                    Van egy megoldás, hogy újra ember lehessek. – mondtam neki

-                    Mit találtál ki Isabella? – kérdezte kíváncsian. Tudom, ez nagyon érdekli.

-                    Utána olvastam, hogy 100 évente emberré változunk át 3 hónapra, ha akkor teherbe esik a nő, akkor 6 hónap múlva megszületik a félvér gyermek. – meséltem el neki

-                    Ez igazán jó hír. Akkor Rosalienak lehet gyermeke.

-                    Igen lehet. Mikor jöttök meglátogatni? – kérdeztem érdeklődve.

-                    4 nap múlva indulunk hozzád. Hogy bírod a kormányzást?

-                    Nagyon jól. Lázadások azért vannak, mert egy nő vezeti a vámpír világot. – mondtam. – Persze csodálkoznak, hogy halálbüntetést szabok rájuk. Utána meg hisztiznek, hogy kegyelem.

-                    Te mindig a béke vámpírja vagy. Aroékkal nem tudsz megegyezni?

-                    Aro meg akar magának szerezni és rabszolga sorba akar taszítani. Sok erő van a tarsolyomba. Ezeket inkább hatjuk. Milyen a családod?

-                    Rendes és segítő kész, bár Edward nagyon zárkózott.

-                    Edward? Ki az? – kérdeztem kíváncsian.

-                    5 éve vámpír és próbálja a régi Volturi megszerezni magának. – mondta panaszkodva Carlisle.

-                    Jellemző. Minden tehetséges vámpírt meg akarnak szerezni. Próbálom az olyan vámpírokat felszabadítani.

-                    Tudom Isabella. Minden helyre fog jönni.

-                    Tudom Carlisle. De mikor? Kezdek már bele fáradni a kormányzásba.

-                    Isabella férjhez kell menned. Csak ezt tudom tanácsolni neked. A férjed fog majd kormányozni helyetted.

-                    De ki lenne a férjem? Szerelemből szeretnék férjhez menni és nem azért, mert hatalmat adjak neki.

-                    Beszélek Edwarddal Bella. – mondta Carlisle. De rég szólítottak Bellának.

-                    Rendben. Akkor 4 nap múlva jöttök?

-                    Persze a család látni szeretne téged.

-                    Rendben. Mentem, mert megint jöttek hozzám. Szia.

-                    Szia. – köszönt el.

Leraktam a telefont. Az ajtó kinyílik és egy bronzbarna hajú fiú lép be a trónteremben. Ki lehet ez az idegen? Rögtön ki derítem.

-                    Légy üdvözölve idegen.

-                    Köszönöm királynő. – mondta udvariasan.

-                    Szabad tudnom a nevedet és néz rám.

-                    Edward Cullen vagyok. – mutatkozott be. Amikor a tekintetünk találkozott magába szippantott az aranybarna szeme.

-                    És önt, hogy hívják?

-                    Isabella Volturi vagyok.

-                    Volturi? Akkor maga volt az, aki legyőzte Aro Volturit?

-                    Az már legenda. Miért jöttél?

-                    Menedéket keresek Aroék elől. – mondta lehajtott fejjel.

-                    Miért?

-                    Mert fényes nappal megtámadtam egy embert. – motyogta, hogy alig hallottam meg, pedig jó a hallásom.

-                    Értem. Szóval azért üldöz téged Aro. Itt maradhatsz, ha akarsz, de egy szabály van. Csak állatok vérével táplálkozhatsz. – mondtam neki.

-                    Ismeri Carlislet? – kérdezte döbbenten.

-                    Igen.  Nem rég beszéltem vele. Lassan emberré változok vissza és 3 hónap múlva vámpírrá.

-                    Ez lehetetlen.

-                    Tudom, ezért Edward addig maradsz, ameddig akarsz. Szívesen látom a Cullen család minden tagját.

-                    Köszönöm.

-                    Még valami. Kérlek, tegez nem vagyok öreg. – mondtam kuncogva

-                    Rendben Bella.

-                    Honnan tudod, hogy a Bella nevet szeretem jobban?

-                    Hát… gondolatolvasó vagyok. – motyogta.

-                    Értem. Maradj itt, ha akarsz.

-                    Köszi. Elfogadom a meghívást. Te, hogy tudtál szembe szállni a Volturival? – kérdezte kíváncsian.

-                    Nos, valójában akkor történt, amikor újszülött voltam. Rá 50 évre megtámadta a Volturi a Cullen családot. Te szerelmes voltál egy ember lányba, akit Isabella Marei Swannak hívtak. Láttam a családodon, hogy megviselte Bella halála, ezért bosszút álltam rajtuk. Jane és Alecet öltem meg előbb utána a többi Volturi katonát. Aro szinte sikítva menekült előlem. Így vettem át a teljes hatalmat tőlük. 50 évig béke volt, de azután Aroék lázadásokat szítottak ellenem. Csak arra nem számoltak, hogy előre látni fogom. Próbáltam sok vámpírt megmenteni, de mind hátba szúrtak. Ilyen volt Tanya Denali is. Bíztam benne és cserébe elárult. Utána könyörgött meg és esküdözött, de nem érdekelt, ezért megöltem. Fájt minden egyes vámpír megölése. Hiába próbálom diplomatikusan megoldani a helyzetet, de nem vezet semmire sokszor. Ezért mondják rólam, hogy kegyetlen és lelketlen nőszemély vagyok. Ez az én történetem. – mondtam el Edwardnak az igazság egy részét.

-                    Honnan tudsz Belláról?

-                    Ő az én dédunokám volt. – mondtam lehajtott fejjel.

-                    Hogyan? Ez lehetetlen. Hasonlítasz rá.

-                    17 éves voltam, amikor teherbe estem Robin deNoirtól. Elszöktem tőle és megszültem a fiamat és a lányomat. Alex Swant és Elena Gilbertet. Direkt két különböző családnevet adtam nekik. Amikor rám találtak akkor két családnál hagytam a gyermekeimet. A szívem sajdult bele. Lehet, hogy szívtelennek tartasz engem. Ez fáj nekem. Egyetlen élő rokonomat is elvesztetem.

-                    Ez szörnyű. Mi lett Robinnal? Ezt mind átélni.

-                    Megnősült és boldog élete volt. – mondtam.

-                    Mióta vagy vámpír?

-                    100 éve vagyok vámpír. Azóta vagyok magányos. Bosszút álltam a dédunokámért.

-                    Megértelek. Senki nem bírta elviselni Bella halálát még Charlie sem.

-                    Mi Charlie Swan él?

-                    Igen.

Edward:

Már 5 éve halott a szerelmem. Ott hagytam a családomat, mert nem tudtam ott lenni velük. Fényes nappal megöltem egy embert és Aroék meg akarnak ölni. 80 éve nincs hatalmuk. De ki volt, aki elvette tőlük a hatalmat? Elég bátor lehetett az, aki szembe szállt ellenük. Oda értem Volterra várához és más látvány fogadott, mint amikor utoljára jártam itt. Sokkal modernebb volt a vár kívülről, de belül is jobban nézet ki. Amikor a trónteremhez értem kinyitottam az ajtót. Nem akartam hinni a szememnek. Bella mégis él. De hogyan? Amikor megfordult a fejedelmi látvány volt. Gondolataimból ő szakított ki.

-                    Légy üdvözölve idegen.

-                    Üdvözlöm királynő. – köszöntem illedelmesen

-                    Szabad tudnom a neved? Néz rám.

-                    Edward Cullen. – mutatkoztam be. Mikor a tekintetünk találkozott az ő csodálatos aranykaramell szemével nem tudtam a tekintésétől elszabadulni. – És önt, hogy hívják?

-                    Isabella Volturi. – mondta. Amikor kimondta a Volturi szót nem akartam elhinni. Igaz akkor amit Carlisle mondott, hogy nő verte szét a hatalmas Volturit. Ez döbbenet.

-                    Volturi? Akkor maga az, aki legyőzte Aroékat?

-                    Igen én voltam, aki legyőzte őket, mert megölték a dédunokámat. –mondta nagyon halkan.

-                    Ki volt a dédunokája? – kérdeztem kíváncsian.

-                    Isabella Marei Swan. – mondta. Én meg le voltam döbbenve.

-                    Az hogy lehet?

-                    17 évesen teherbe estem. Életet adtam egy fiúnak és egy lánynak. A fiam neve Alex Swan a lányomé Elena Gilbert. Két családnál hagytam őket. Lehet, hogy szívtelennek gondolsz, de nem volt más lehetőségem. – mondta lehajtott fejjel. – Te mióta vagy vámpír?

-                    6 éve.

-                    Akkor te vagy a legifjabb Cullen.

-                    igen. Neked milyen képességed van? – kérdeztem nagyon kíváncsian.

-                    Sok. Van egy mentális – és egy fizikai pajzsom. Látom a jövőt uralom a 4 elemet. Legyen ennyi elég. – zárta le a mondani valóját.

-                    Ismeri a Salvatore klánt? – kérdeztem rá.

-                    Igen miért?

-                    Van ott egy Elena Gilbert nevű lány. És félvér lett van egy lánya és a te nevedet viseli. Azt mondta, hogy az édesanyját is Isabellanak hívták. – mondtam. – A férje Stefan Salvatore.

-                    A lányom él? Az lehetetlen, mert láttam meghalni.

-                    Higgye el tényleg él. Ahogy a fia is. Ő is vámpír lett. Jó barátok vagyunk.

-                    Azt hiszem, leülök, mert ez nekem sok. Nem érzem magam jól.

-                    Most változik vissza emberré?

-                    Igen. Írok két levelet a Salvatore családnak és Alex Swannak. Kérlek, vidd el nekik. Holnapra gyere vissza. Értedet!

-                    Igen. Akkor indulok.

-                    Siess vissza. – mondta. Olyan, mint egy aggódó édesanya. Vagy szerelmes belém? Az lehetetlen. Először Alexhez mentem odaadni a levelet.

-                    Szia, Edward. Mi járatban erre felé? – kérdezte meglepődve.

-                    Hali levelet hoztam az édesanyádtól.

-                    Kitől? Anyám már 75 éve halott.

-                    Mondd neked valamit ez a név, hogy Isabella Volturi?

-                    Isabella Volturi. Nem ő volt az, aki megölte a Volturi teljes gárdáját?

-                    Igen. Bosszút állt az unokád haláláért.

-                    Bella meghalt? Hogy lehet az? Mi történt?

-                    Igen. 5 éve történt. A Volturi megtámadott minket, mert elárultuk a titkunkat Bellának, ezért őt megölték. Ezt torolta meg Isabella Volturi.

-                    Az istenit. A nyavalyás Aro megemlegeti, hogy újat, mert húzni egy Swannal.

-                    Akkor elmész Volterrába?

-                    El. Kíváncsi vagyok erre a nőre.

-                    Rendben. Most megyek, mert Elenának is át kell adnom egy levelet.

-                    Oké.

-                    Szia. – mondtam.

Ahogy kiléptem már rohantam is a Salvatore családhoz. Meg voltak döbbenve, hogy én mentem hozzájuk. A kis Isabella rohant hozzám.

-                    Edward bácsi, de jó újra látni. – mondta a kis Izzy.

-                    Téged is Izzy. Anyukád itthon van?

-                    Igen. Gyere. Anyu Edward bácsi keres.

-                    Itt vagyok Izzy. Edward mi járatban nálunk? – kérdezte meglepődve.

-                    Isabella Volturitól jövök.

-                    Anyám él? Hol van?

-                    Volterrába, de itt van egy levél. Én most megyek holnap vár titeket.

-                    Rendben.

-                    Sziasztok. – köszöntem el tőlük és elindultam vissza Volterra felé.