Damon
Stefan
Elena
Isabella /Izzy/
Elena:
Másnap hamar elérkezett. Annyira kíváncsi vagyok az anyámra.
Szegény fiúkat kiakasztom a boldogságomtól. A lányom is nagyon izgatott. De jó
lesz újra látni őt.
-
Elena kicsit viselkedj, mert kiakadok tőled! – szólt rám Damon
-
Bocsi – mondtam – csak tudod, nem mindenkit hívnak csak úgy
Volterrába.
-
Jó van, na! Ne egyél már meg. – kuncogott Damon. A kis hamis.
-
Ideje indulni, ha oda akarunk érni Isabella Volturihoz. – mondta
Stef
-
Anya, hogy néz ki a nagyi? – kérdezte Izzy
-
Ráncosan és bibircsókosan. – mondta Damon
-
Damon Salvatore! – szóltam rá – Ne szid az anyámat, mert mondom
neki, hogy neveljen meg téged. Vagy hozzalak össze a szomszéd nővel, aki beléd
zúgott.
-
Ez kegyetlen volt.
-
Nyomás! – szólt ránk Stefan – Lassan indul a gép.
-
Oké főparancsnok. – mondtuk Stefannak közben kuncogtunk.
-
Rendben.
Mondanom sem kell alig értük el az olaszországi repülőt. Az út
kb. 7 órás volt. Utazás közben azon gondolkodtam, hogy milyen lehet az anyám
valójában. Mennyi képessége van? Hogyan tudta el venni a Volturitól a hatalmat?
Ezekre nagyon kíváncsi vagyok. Majd megkérdezem tőle, ha odaértünk. Arra
eszméltem fel, hogy bemondják, az öveket csatolják be, mert leszállunk. Negyed
óra múlva leszállunk a gépről és egy fiatal lány várt minket.
-
Sziasztok. – köszönt nekünk.
-
Helló. – köszönt neki vissza a férjem.
-
Üdvözlöm kedves hölgyem. – bókolt neki Damon, de nem jött
zavarba.
-
Gyerünk. Nyomás a kocsiba és irány a vár. – adta ki az utasítást
a lány.
-
Te ki vagy valójában?
-
Elena Gilbert. Így kell beszélned az anyáddal? Nem is tudom
kitől örökölted ezt.
-
Anya? Te vagy az?
-
Maga Isabella Volturi? – kérdezte elképedve a sógorom.
-
Én volnék, de valójában Isabella Sanchez de Moncada vagyok. A
Volturi nevet azért vettem fel, hogy senki ne kutakodjon utánam. Látom, itt van
a kis Isabella is. Szabad tudnom, hogy miért ez a név mellett döntöttetek? –
kérdezte kíváncsian.
-
Hát arra emlékszem, hogy régebben találtam egy levelet és azon a
levélen úgy volt aláírva, hogy Isabella.
-
Értem.
-
Te nem vagy vámpír? – kérdezte Izzy.
-
De. Most változtam vissza emberré.
-
Milyen képességed van vámpírként? – kérdeztük rá mind a négyen
az út közben.
-
2 féle pajzs uralom a négy elemet, látom a jövőt. A nézésemmel
tudok ölni, ha annyira dühös vagyok. Azon kívül több ezer van.
-
Ez hihetetlen. Kedvelem az anyádat Elena.
-
Nana Damon. Vigyáz, mert agyon váglak, ha nem viselkedsz.
Világos! – szólt rá anya. Ezen szakadtunk a röhögéstől.
-
De hölgyem, hogy bánik a vendéggel? – kérdezte panaszosan Damon.
Nem szereti, ha egy kicsit megalázzák.
-
Mivel nem vagyok vámpír, azért a képességeim működnek. Azt
viszont nem tűröm el, hogy sértegetni merj. Nem vagyok ráncos bibircsókos
banya.
-
Ezt te honnan tudod Bella? – kérdezte Stefan
-
Láttam, hogy Elena és Damon veszekszik.
-
Nagyi te hogy vagy?
-
Jól vagyok Isabell.
-
Senki nem szokott, így szólítani. – mondta meglepődve a lányom
-
Tudom. Stefan honnan tudtad, hogy a Bella nevet jobban szeretem.
-
Csak úgy jött. Zavarja?
-
Dehogy. Tegeződjünk inkább és Stefan nem szeretném, hogy
anyósnak szólíts, mert annak lesz következménye.
-
Oké anyós. – mondta nevetve Damon.
-
Damon most kihúztad nálam a gyufát, amíg itt vagytok, az
istállót rendbe kell rakni, mert lovakat szeretnék tartani.
-
Bocsánat nem változol vissza vámpírrá?
-
Nem lányom. Sajnálom, de jó nekem újra embernek lenni.
-
Rendben. – mondtam. Háromnegyed óra múlva láttuk Volterra várát
a látvány magáért beszélt.
Alex:
Annyira kíváncsi vagyok a valódi anyámra. Útközben azon
gondolkoztam, hogy milyen lehet Volterra vára. Gondolom lepukkadt lepraterep.
Arra eszméltem fel, hogy Angela szólít meg.
-
Alex kapcsold be az öved, mert leszállunk.
-
Oké kicsim. – mondtam és közben megcsókoltam.
-
Alex ne itt mindenki előtt. – mondta szégyellősen.
-
Rendben.
Elkezdtük a leszállást. A csomagjainkat magunkhoz vettük és
Edwarddal találkoztunk. Ő mit keres itt?
-
Hát te? Mit keresel itt? – kérdeztük Angelával egyszerre.
-
Anyád menedéket adott nekem.
-
Gondolom, üldöz Aro Volturi.
-
Igen. Bella azt mondta addig maradhatok, ameddig akarok.
-
Ez kedves tőle. – mondta a feleségem.
-
Menjünk.
-
Oké induljunk. – mondta Edward. Egész úton csendben voltunk és
elmélyültünk a gondolataink közt. Csak azt vettük észre, hogy megérkeztünk. A
szám is tátva maradt, ahogy megláttam a vár külsejét. Ezt, hogy tudta ezt anyám
mind valóra váltani. Bár van tippjeim. Gondolataimból Edward szakított ki.
-
Engem is meglepett a látvány, amikor idejöttem.
-
Menjünk, be. Gondolom már vár minket.
-
Az biztos. Ne várasuk meg. Itt van a húgod is.
-
Elena? Ő mit keress itt.
-
Mind kettőtökre kíváncsi. – mondta a haverom. Amikor beléptünk a
várba a döbbenettől nem tudtunk megszólalni a feleségemmel. Elég jó ízlése van
anyámnak. Hogy nézhet ki? Gondolom elég ráncosan. Ahogy az ajtóba értünk anyám
hangját hallottam meg:
-
Alex Swan! – dörrent rám. Hűha, nem kellett volna arra gondolni.
– Nem vagyok ráncos. Gyere csak ide te galád csirkefogó. - mondta nevetve.
-
Itt vagyok anya. 100 év telt el, de te elég fiatal vagy. Olyan
17 évesnek nézel ki. – mondtam döbbenve.
-
Mi tagadást ilyen bókot apádtól kaptam.
-
Ki az apánk? – kérdezte Elena.
-
Apátok neve Robin de Noir. A valódi nevem Isabella Sanchez de
Moncada. Robinnal szerettük egymást és megkérte a kezem, de az apja nem
engedte. Akkor már terhes voltam veletek ezt apátok is tudta. Amikor Cesar
megtudta, hogy várandós vagyok kijelentette, hogy nem ismeri el az unokáit.
Robinnal elterveztük, hogy összeházasodunk, de az apja hirtelen megjelent és
megvádolt, hogy nem lehetek a fiától terhes. Ezzel fel is bontotta az
eljegyzésünket. Amikor elérkezett az idő a szüléshez megjelent nálam és
bocsánatért esedezett, de nem tudtam elfelejteni, ahogy megalázott a de Noir
klán. Ezért döntöttem úgy, hogy két családhoz foglak titeket adni. Amikor
megszületetek azért adtam két különböző családnevet, hogy titeket ne
keressenek. Engem üldözni kezdtek, de nem tudtak elfogni. Egy vámpír talált rám
és belém harapott és 2 napig szenvedtem az átváltozással. Újszülött éveimet jól
tűrtem és nem támadtam meg egy emberre sem. Ekkor ismertem meg Cesarion Masent.
Két hét után belé szerettem. Ő csak, mint barátra tekintet. Barátok lettünk és
szövetségesek. Egy nap a Volturi meglátogatta a Masen klán uralkodóját. Akkor
vett észre Aro, hogy már vámpír vagyok. Ezért hadat üzent az egész klánnak. Tudtuk,
hogy Aro félti a hatalmát. Tudta Aro, hogy egy Sanchez de Moncadakkal nem
érdemes háborúzni. Aznap halt meg Cesarion és a felesége Heather. Ekkor
találtam rád Edward és a Cullen családhoz vittelek. Ahogy rám néztél a
megkövült szívem újra dobogni kezdett. Nem mertelek a gondodat viselni, mert
féltem, hogy bármikor megölnének téged. Ezért Carlisle és Esmehez vitelek.
Azután lázadásokat szítottam a Volturi ellen. Szándékosan vettem fel ezt a
nevet. Amikor megtudták, hogy Isabella Volturi megjelent ott lázadás tört ki.
Ezt ők megunták Aroék az egész gárdával kivonultak és az egész haderőt
felszámoltam. A három vezető félve menekült el, de legjobban Aro és Marcus, aki
megrémült tőlem. Így lettem Volterra Királynője. – mesélte el anya a
történetet. Mi a történetek hatása alatt voltunk.
-
Apával mi lett? – kérdezte Elena.
-
Feleségül vette Maria Merryweathert.
-
Anyós pajtás! – szólt neki az egyik Salvatore srác. Anyám meg
dühbe gurult.
-
DAMON SALVATORE! – kiabált rá anya. – Mars az istállót
felépíteni.
-
Bella minek neked istálló? Csak nem ott akarsz majd a pasiddal.
-
Hogy mi? – kérdeztünk rá. Csak nem bepasizott anya.
-
És ha igen. Mi közöd van hozzá csótányképű. – vágott vissza.
-
Anyu – hallottunk meg egy vékony kis hangot és oda szaladt
hozzánk. – ők kicsodák?
-
Bemutatom a fiamat Alex Swant és a feleségét Angela Newton. Ő a
lányom Elena Gilbert a férje Stefan Salvatore. Ő itt Damon Salvatore. Végül az
unokám Isabella Salvatore.
-
Őt hogy hívják? – kérdezte Elena lánya.
-
Alicia Black. – mutatta be a kislányt – Fel akarja venni a
Sanchez de Moncada családnevet.
-
Na de a szülei hol vannak? – kérdeztük egyszerre
-
Aro megölte őket, mert az anyja nem akarta elhagyni a férjét.
-
Értjük. Befogadod?
-
Igen. De meg marad az eredeti családneve.
-
Anyós pajtás. – mondta Damon. Ő most kötegszik egy Sanchez de
Moncadaval. Rossz fába vágta a fejszéjét.
-
Igen taknyos orrú pióca? Mit akarsz?
-
Uh, ez övön aluli volt.
-
Legalább tudod, hogy nem érdemes velem kikezdeni, mert alul
maradsz.
-
Ez így igaz Damon. – mondtunk nevetve.
-
Most már tudom, hogy kitől örökölte ezt Elena.
-
Azért a de Noir vér is bennük van. Szeretnek feleséget rabolni
maguknak.
-
Mi?
-
Szerintetek apátokkal, hogy ismerkedtem meg? Elrabolt.
-
Aha és mit csináltál vele?
-
Jól felpofoztam és tökön rúgtam. 2 hétig, közelembe sem mert
jönni.
-
Te aztán tudsz bánni a férfiakkal. – nyögtünk fel a fiúkkal. -
Már előre sajnáljuk azt a srácot, akivel össze fogsz jönni.
-
Naná. – mondta nevetve – De most menjen mindenki pihenni.
-
Oké. – mondtuk. Szétmentünk és egy szoba előtt álltunk meg a
nejemmel és beléptünk az ajtón. Elég tágas lakosztályt láttunk és az ágyat
kerestük meg és lepihentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése