2017. május 18., csütörtök

6.rész

A Volturi


Aro:
Lassan elérkezik az idő, hogy visszaszerezzük Volterra várát. Míg a vár elfoglalásán gondolkoztam belépet Marcus a szobámba.
-         Mi a gond bátyám? – kérdeztem tőle.
-         Ugye azt tudod, hogy egy uralkodó családból raboltad el azt a gyermeket?
-         Nem baj. Majd ők elintézik Isabella Volturival.
-         Isabella Volturi? Szerintem ő Isabella Sanchez de Moncada.
-         Ő már rég halott.
-         Csak ugyan öcsém?
-         Láttam meghalni.
-         Szerintem él.
-         Küldjünk hozzá követett. – vettem fel az ötletet.
-         Békét akarsz vele kötni? – kérdezte döbbenten Marcus.
-         Megkérjük, hogy fogalmazzon meg egy békeszerződést.
-         Jó ötlet. De ki lenne a követ?
-         Természetesen te.
-         Miért pont én? Miért nem Caius?
-         Mert ő forrófejű. Te meg diplomatikus tudsz lenni.
-         Legyen. Mikor indulok? – kérdezte.
-         Holnap. – mondtam.
-         Rendben.  – mondta Marcus. Nem is sejti, hogy ő fog meghalni előbb. Habár Isabella nagyon kemény dió. 80 éve próbáljuk visszafoglalni a várat, de mindig kudarcba fulladt. Majd meglátom mi lesz Volterra Királynője döntése.

Marcus:
Mit tervez már megint Aro? Nem elég, hogy Caius is majdnem meghalt a legutóbbi ütközetben, ami másfél éve volt. Szerintem Isabella Volturi jól vezeti a vámpír világot. Ides tova 80 éve próbáljuk visszaszerezni a trónunkat. Isabella nagyon ravasz jobb lesz vele vigyáznom. Amit hallottam pár napja, hogy lemond a hatalomról. De miért mond le? Ez felettébb furcsa. Majd megkérdezem tőle. Elindultam Volterra vára felé valaki követni kezdett. Hirtelen megálltam.
-         Ki vagy? Gyere elől! – mondtam.
-         Én vagyok Mester. – mondta Steven.
-         Mit keresel te itt?
-         Parancsot kaptam, hogy öljem meg.
-         Aro küldött? – kérdeztem tőle. Bár volt olyan sejtésem, hogy Aro lépni fog.
-         Igen. – na, mit mondtam.
-         Beteges nem tudja kivel kezdett ki.
-         Miért?
-         Nem is sejti, hogy hátba támadom. 80 éve annak, hogy Isabella Volturi elvette tőlünk a hatalmat és ezt nem tudja senki feldolgozni.
-         Bátor nő lehet.
-         Igen valóban az. Menj vissza.
-         Nem megyek, vissza oda inkább magával megyek.
-         Gyere. Tudnod kell, hogy a királynő szemébe nem nézhetsz.
-         Értem.
-         Akkor menjünk tovább. – mondtam. Két óra alatt odaértünk Volterra várához. A látvány letaglózott. Fél vár le volt rombolva. Egy nő szólt hozzám.
-         Elnézést uram kit keres? – kérdezte a lány.
-         Isabella Volturihoz jöttem.
-         Rendben.  – mondta. Közben felhívta a vezetőt. - Felség önt keresik.
-         Ki? – kérdezte egy fáradt kimért hang.
-         Uram, hogy hívják? – kérdezte gyorsan a lány.
-         Marcus Volturi vagyok.
-         Marcus Volturi keresi önt.
-         Engedje be. – gondolom Isabella mondta. Lerakta a telefont és hozzám fordult.
-         Jöjjön utánam uram.
-         Nem gond, hogy Steven is velem tart?
-         Ha akar, magával mehet.
-         Köszönöm. – mondtam. Hamar oda értünk a trón terem elé. Az ajtó acélból áll. Kinyitotta a lány az ajtót és ott volt ő, aki elvette minden hatalmunkat. Ahogy meglátott meglepődött.

Isabella:
Ahogy megláttam Marcust meglepődtem. Mit akarhat itt? Csak nem követelőzni jött ide, hogy adjam vissza a trónt neki. Azt lesheti.
-         Nina köszönöm, hogy idekísérte a vendéget.
-         Szívesen királynő. – mondta és elment.
-         Mi járatban nálam Marcus Volturi?
-         Békeszerződést szeretnék kérni tőled. – mondta. Azt hittem rosszul hallottam.
-         Miért is? – kérdeztem ez itt nekem bűzlik.
-         Aro békét akar kötni veled. – na, erre nem számoltam.
-         Sajnálom Marcus, de Aroval nem kötök szerződést.
-         Velem se?
-         Miért Marcus? Nem bízom bennetek. Megöltétek a dédunokámat Isabella Marie Swant.
-         Elleneztem hidd el.
-         Tudom Marcus.
-         Velem nem kötsz szerződést?
-         Nézd, Marcus ezeket az ügyeket nem velem kell megbeszélned.
-         Hogyan?
-         A fiam és a lányom veszik át a hatalmat tőlem.
-         Isabella Sanchez de Moncada vagy valójában.
-         100 év után jöttél rá.
-         Hiszen te halott vagy.
-         Tévedés élek. Mit akarsz, mit tegyek érted?
-         Nos, a trónomat ad vissza.
-         Sajnálom Marcus, de a trónodat nem adom vissza. Nevet kell változtatnod.
-         Miért?
-         Aro azt hiszi, hogy halott vagy. Jó formán védelmet kérsz tőlem. Nincs igazam?
-         Igen védelmet szeretnék.
-         Nos, Marcus csak egy szabály van. Csak szigorúan állatok vérével táplálkozhatsz. Árulásért halál jár.
-         Ez az egy szabály van.
-         Igen. Itt mindenki vega.
-         Neked miért kék a szemed?
-         Ezt nem tartozik rád.
-         Azt mondtad, hogy van egy fiad és egy lányod?
-         Igen.
-         Ők hol vannak? – kérdezte.
-         Elküldtem őket. Edward Masen Morgan Cullent miért üldözitek?
-         Megölt egy embert. – mondta Marcus.
-         Hazudsz. – mondtam.
-         Mi?
-         Meg akarjátok ölni őt. Aro félti, a hatalmát azt hiszem, beszélek vele.
-         Elmondok mindent. Ne tedd.
-         Annyit mondok neki, hogy halott vagy.
-         Rendben.
-         Meg kérhetnélek titeket, hogy keresetek szállást magatoknak a nyugati szárnyba.
-         Köszönöm.
-         Szívesen. – mondtam közben hívni kezdtem Arot rögtön fel is vette.
-         Helló kedves Isabella Volturi. – szólt bele nyájasan. Hú de rühelem ezt a pasit.
-         Marcus halott. – mondtam egyből.
-         Mi?
-         Jól hallottad. Megölték.
-         Te némber megöllek.
-          Nem én voltam. Az embereim mondták.
-         Békét szeretnék kötni veled.
-         NEM ARO. – mondtam kiabálva.
-         Háborúzni akarsz Isabella Sanchez de Moncada?
-         Te engem fenyegetsz? Ez már beteges Aro. 100 év után jöttél rá, hogy ki vagyok, valójában gratulálni tudok csak.
-          Háborúzni akarsz némber?
-         Ennyire meg akarsz halni?
-         Te fogsz meg halni.
-         Mentem Aro. Ja és Caius a foglyom. Csaó. – mondtam és leraktam a telefont. Visszavonultam a szobámba és lepihentem.

Percy:
Isabella nagyon kedves és szeretni való lány. Elmentem neki virágot venni. Remélem, szereti a levendula liliom és a fréziát. A hogy megvettem a csokrot mentem is vissza a várba. Már elég otthonosan mozgok benne. Nagyon izgulok a randi miatt. Remélem, velem fogja leélni majd az életét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése