5.rész

Percy:

Amikor megláttam Volterra várát a szám is tátva maradt. Szép helyen lakik Bella. Ahogy beléptünk a várba egy kislány anyának szólította. Ezen ledöbbentem. A következő sokk az volt, amikor vele egy idős lány is az anyjának szólította.

-         Öhm… Bella beszélhetnénk? – kérdeztem tőle.

-         Persze. Mindjárt visszajövünk. – mondta. Megfogta a kezemet és végig mentünk a folyosónkon és egy szoba álltunk meg. Kinyitotta az ajtót és bementünk. – Miről szeretnél beszélni? – kérdezte kíváncsian.

-         Bella hány gyereked van? – kérdeztem tőle. Láttam ezzel zavarba hoztam.

-         Kettő. – adta meg a választ.

-         Hogyan?

-         Valójában 117 éves vagyok. Ez előtt 100 éve teherbe estem egy férfitől. Amikor kiderült, hogy állapotos vagyok örültem neki, de menekülni kényszerültem. 9 hónap múlva megszültem Alexet és Elenát. Két csak családhoz vittem őket.

-         Mi lett velük? Hogy voltál képes lemondani róluk? – fakadtam ki.

-         Várj még nincs itt vége.

-         Folytasd.

-         A szívem szakadt meg, hogy nem tudom őket felnevelni. Figyeltem őket messziről. 1909. november 5-én egy vámpír megtámadott és átváltoztam. – mondta. Ezen én is meglepődtem. Felnevelte volna őket, de üldözték és még egy vámpír is megtámadta.

-         Vámpír vagy?

-         Most ember vagyok 3 hónapig.

-         Mikor születtél pontosan?

-         1892. szeptember 13-án Madridba.

-         Most kiszívod a vérem?

-         Téged, soha de soha nem bántanálak.

-         Ez megnyugtató.

-         Van még kérdésed?

-         Holnap jössz?

-         Persze, hogy elmegyek veled. Hiszen megígértem nem?

-         De. – mondtam. Szóval ő halhatatlan. Ezután még beszélgetünk és visszamentünk a többiekhez.

Alice:

Nem tetszet ennek a lánynak a viselkedése. Túlságosan is barátságos velünk. Szerintem ez egy csapda. Gondolatimból Edward szakított ki.

-         Nem is ismered Alice.

-         Igazad van elég mogorva egy perszóna.

-         Lányom viselkedj, a királynőről beszélsz. – mondta Carlisle.

-         Nem érdekel, hogy meri Bella alakját felvenni. – fakadtam ki. Ilyen még nem történt velem.

-         Vigyáz, hogyan beszélsz az anyánkról. – mondta egy fiú és egy lány.

-         Mert mi lesz?

-         Ha nem akarod Mary Alice Brandon Hale Cullen, hogy kitörjem a nyakad. Csak, hogy tudj róla Isabella Swan a dédunokám volt. Fájt a halála nem úgy, mint neked. Jobb lesz, ha meghúzod magad. – szólalt meg egy hideg kimért hang. Ez csak Isabella lehet csak.

-         Értetem.

-         Helyes. Nem szeretném, hogy balhéznátok, mert annak következményei lesznek.

-         Mi anyós pajtás? – kérdezte az egyik fiú tőle.

-         Damon, ha nem akarod, hogy megöljelek, akkor befogod.

-         Szép házi gazda vagy. – mondtam.

-         Alice ne bosszants.

-         Igaza van Alice. Ő adott nekem menedéket.

-         Tessék? – kérdeztem kikerekedet szemmel.

-         Így igaz.

-         Nagyi mesélsz nekem? – kérdezte egy kis lány tőle.

-         Még nem Isabell. Beszélek, egy nénivel azután mesélek neked rendben kicsim. – mondta Isabella. Meglátszik rajta, hogy szereti a gyerekeket.

-         Rendben.

-         Nagyi? – kérdeztem.

-         Igen ő az unokám.

-         Hogyan?

-         Elena lányom és Stefan közös gyermeke.

-         Lehetetlen egy vámpírnak nem lehet gyermeke. – mondtuk egyszerre.

-         Tévedés Edward is félvér, ahogy Elena és Isabell is. Esme és Rosalie menjünk a dolgozó szobámba. – mondta.

-         Rendben. – mondták azután elmentek. Mi még beszélgettünk.

Esme:

Vajon miről akar velünk beszélni Isabella? Ezen gondolkoztam, amíg egy szoba elé nem értünk.

-         Itt volnánk. Gyertek beljebb nyugodtan.

-         Elég otthonosan van berendezve. – mondtam.

-         Isabella te spanyol vagy? – kérdezte Rose.

-         Igen Spanyolországból származom. De kérlek, titeket szólítsatok Bellának vagy Isanak, mert az Isabella nevet ritkán használom.

-         Szép hely. – mondtuk egyszerre a lányommal.

-         Igen az, de nem erről szeretnék veletek beszélni.

-         Miről?

-         Esme hány éve vagy vámpír?

-         120 éve. Miért?

-         Mindjárt megtudod. És te Rose?

-         Idén lesz, hogy 100 éve vámpír vagyok.

-         Rosalie lehet gyereked, ahogy neked is Esme.

-         Hogyan?

-         Esme 2 év múlva emberré változol vissza. Rose te meg egy hónap múlva.

-         Anya lehetek? – kérdezte a lányom meghatottan.

-         Igen. Van még valami, amit tudnotok kell.

-         Mit?

-         Edward egy erős klán utódja.

-         Hogyan?

-         Cesarion Masen és Heather Morgan fia. Masen klán a legősibb család. Heather a Morgan klán királynője volt. Ők házasságuk egy erős hatalmat jelentet. Ezért kellett nekik meghalniuk. Eddig én kormányoztam a birodalmat. Ezt fogom átadni Edwardnak.

-         Ez lehetetlen.

-         Így igaz.

-         Álljunk meg – mondta Rose – Edward egy uralkodó családból származik.

-         Igen, ahogy én is.

-         Te uralkodó családból? Hiszen te Volturi vagy?

-         Dehogy vagyok Volturi. – mondta nevetve.

-         Akkor valójában ki vagy?

-         Isabella Sanchez de Moncada vagyok. Egy spanyol ősi uralkodó családból származom. Néhai jegyesem Robin deNoir volt. Tőle van két gyermekem Alex és Elena. Szeretnétek tudni még valamiről?

-         Igen.

-         Kérdezetek csak.

-         Hogyan tudtad vezetni a birodalmakat? – kérdeztem.

-         Nehezen tudom ezeket a birodalmakat vezetni, mint például kínai klán, orosz klán, koreai klán, román klán, itt a Volturit, még van, kb. 10 klán ahol befolyásom van. De szabadon kormányoznak, csak a jelentésüket olvasom. Ezért fogok lemondani a kormányzásról.

-         Miért?

-         Belefáradtam már több mint 100 éve vezetem ezeket a klánokat.

-         Akkor kilép majd a nyomdokaidba?

-         Edward megkapja az orosz klánt, mert az ő öröksége. Alex és Elena a többi klán feletti hatalmat meg a Sanchez királyságot plusz a deNoir birtokot.

-         A deNoir klán kihalt nem?

-         Nem. Alex és Elena ereiben ott folyik a deNoir vér.

-         Értjük.

-         Megkérlek titeket legyetek szövetségesek.

-         Megígérjük. Veled mi lesz?

-         Férjhez megyek vagy harcba fogok szállni a Volturi ellen és ott fogok meghalni.

-         Ezt látta Alice. – mondta a lányom.

-         Mit?

-         Hogy a Volturi 2 hét múlva megöl téged.

-         Két fegyverem van még.

-         Mi lenne az? – kérdeztük kíváncsian.

-         Ez szigorúan titkos. Ezt nem mondhatjátok el senkinek.

-         Rendben megígérjük.

-         Boszorkány vagyok és alakváltó. Bármilyen állat külsejét fel tudom venni, mint például egy sárkány alakját is.

-         Mi?

-         Igen.

-         Ez elégé meglepő.

-         Tudom.  Menjünk vissza, mert Isabellnek mesét kell olvasnom.

-         Menjünk. – mondtam. A nagy teremig még beszélgetünk egy jót.