13.rész

Isabella

Másnap reggel ölelő karjaiban ébredtem fel. Megfordultam. Annyira aranyos volt, amikor aludt. Hirtelen ötlettől vezérelve egy tollal csikálni kezdtem a nyakát. Összehúzta a nyakát és álmosan hozzám szólt:

-          Bella ne piszkálj. – mondta morcosan.

-          Én nem. – tagadtam. Utána folytattam a csiklandozást közben halkan kuncogni kezdtem. Nem tudtam sokáig nevetni, mert morcosan nézett rám. Ajaj.

-          Mondtam, hogy ne csikálj, ezért most – nem fejezte be a mondatott és csikálni kezdett. Kezdetben próbáltam nem nevetni, de utána sajnos kirobbant belőlem.

-          Percy nem kap… kapok levegőt. – mondtam két nevető görcs között.

-          Nem. – folytatta a kínzásomat. Azt tudni kell rólam, ha sokáig csikálnak akkor bármire rá tudnak venni. Legyen az vásárlás vagy menjek el velük bulizni. Újból rám tört a röhögő görcs próbáltam szabadulni, de nem tudtam. – Beismered, hogy te voltál?

-          Én voltam. – vallottam be a kis bűnömet.

-          Miért kellett felébreszteni?

-          Mindjárt megtudod. – mondtam – Alice! – kiáltottam el magam.

-          Igen Isabella.

-          Alice szólíts Bellának.

-          Nem megy. – mondta elcsukló hangon.

-          Akkor Isanak?

-          Oké. Miben tudok segíteni?

-          Spanyolországban van egy birtokunk.

-          Igen.

-          Ott tartjuk meg az esküvőt.

-          Ti átvertetek engem? – nézett ránk gyilkos pillantással. Ezen szakadtunk a röhögéstől.

-          Bocsi csak ezt nem tudtam kihagyni. – mondtam.

-          Ez igaz Alice. – szállt be a nővérem. – Amúgy mi volt az a nagy hangzavar? – kérdezte kaján vigyorral.

-          Nem tudom, miről beszélsz. – adtam az ártatlant, ahogy Percy is.

-          Ezt mindenki hallotta Bella. – mondta Edward is.

-          Nem tudjuk, hogy miről beszéltek? – mondta Percy és kacsintott. – Rossz lehet a hallásotokkal.

-          Anyóspajtás hiába tagadjátok. – szólalt meg Damon. Na, itt fogyott el a türelmem és keltem ki az ágyból.

-          Damon. Mi a bajod? Irigykedsz? – kérdeztem tőle.

-          Drágám. – szólt a vőlegényem.

-          Igen.

-          Jól nézel ki, de nem ártana felvenned valamit. – mondta és magamra néztem nem volt rajtam semmi ruha.

-          Ez az Belluska. – mondta röhögve Emmett.

-          Jesszusom. – mondtam és gyorsan visszabújtam az ágyba. – Miért nem szóltál?

-          Nem volt időm reagálni.

-          Ha már mindenki itt van bejelentjük, hogy az esküvőt a Sanchez birtokon tartjuk meg.

-          Jól hangzik Isa. Lesz egy meglepetésem.

-          Mi? – kérdeztem gyanakvóan. Tuti valamin töri a fejét. Aj, hogy nekem miért nincs meg most az a fránya gondolatolvasás.

-          Na, ezt nem mondom el. – vágta rá pimaszul.

-          Scarlett de la Vega ne incselkedj velem. Kérlek. - néztem rá ártatlan szemekkel.

-          Bocsi, de nem hat meg.

-          Undok vagy. – vágtam be a durcit.

-          Ez van húgi. Hamarosan meg tudod.

-          Jól van. – egyeztem bele.

-          Mikor akarjátok meg tartani az esküvőt?

-          Neked mikor lenne jó édes?

-          2 hét múlva? – kérdezte bizonytalanul.

-          Legyen. – mondtam.  – Hallottad Alice két hét alatt meg tudod szervezni?

-          Persze Isa. Amúgy hol van a Sanchez birtok?

-          Spanyolországban. – válaszoltam készségesen.

-          Ott mindig süt a nap.

-          Ezt tudom korrigálni, mert tudom szabályozni az időjárást.

-          Az jó lesz. Az esküvői ruhát megtervezem.  – lelkesedett fel.

-          Bocsi Alice, de a ruha már megvan. – szólaltam meg halkan.

-          Hogyan? – kérdezte mindenki.

-          Ugye meg van anya ruhája Scarlett? – kérdeztem a drága nővéremet.

-          Meg van. Miért?

-          Abban megyek férjhez.

-          Láthatom majd a ruhát? – kérdezte kíváncsian Percy.

-          Ne légy kíváncsi drágám.

-          Jól van.

-          Később lent találkozunk. – mondtam. Nagyon boldog vagyok. Remélni tudom, hogy nem fog semmi történi.

Ismeretlen

Vártam már a testvérem hívását. Mikor akar felhívni már? Hirtelen megszólalt a telefonom.

-          Igen.

-          Neked is, szia, öcsi. – mondta gúnyosan a nővérem.

-          Mesélj, mindent tudni akarok.

-          Jól van. Itt Volterrában zajlik az élet már négy hónapja. A húgunk két hét múlva férjhez megy.

-          Mi? Scarlett most ugye viccelsz? Isabella férjhez megy. Ne nevetess.

-          Kár volt elmondanom neked te marha. Komolyan férjhez megy. Azt tudtad, hogy Christian Blacktől volt terhes 15 évesen?

-          Nem.

-          Akkor jól figyelj. Bella Christől volt terhes először. 2,5 hónapos terhes volt, amikor elvetélt. Két fiúnak adott volna életet. Rá két évre újra terhes lett Robin deNoirtól.

-          Hogyan? Ki miatt vetélt el?

-          Nathan Black miatt.

-          Miatta nincs egy élő rokonunk sem.

-          Tévedsz. Valójában Isanak van egy fia és egy lánya.

-          Komolyan?

-          Igen. Két hét múlva legyél a birtokon.

-          Miért?

-          Ennyire nem lehetsz idióta marha. – kiabálta a nővérem. – Azért te ökör, mert te vagy a meglepetés. Nem is sejti, hogy élsz.

-          Nem mondtad el neki?

-          Nem így is kétszer megölték.

-          Mi? Ki volt az a rohadék?

-          Az egyik Aro Volturi a másik Nathan Black. – mondta. – Amúgy Rebekával hogyan vagytok?

-          Jól csak az a baj, hogy nem lehet gyermekünk.

-          A húgunk rájött, hogy hogyan lehet újra embernek lenni.

-          Meséld.

-          Ezt majd ő mondja el.

-          Rendben. Akkor a családi birtokon lesz a lagzi.

-          Igen.

-          Ott leszünk. De ki csavarta el a hugicánk fejét?

-          Percy Jackson.

-          Szerencsés a fiú.

-          Igen. Nézd elég rég óta boldogtalan. Láttam, hogy mennyit szenvedet. Elég volt, hogy Cesar deNoir felbontotta az eljegyzését. Utána Robin könyörgött neki, de nem tudta elfeledni, ahogy megalázták őt. 9 hónap múlva életet adott Alexnek és Elenának.

-          Mi a családnevük?

-          Alex Swan és Elena Gilbert.

-          Miért?

-          Azért drága öcsém, mert utána üldözni kezdték. Ezért adott két különböző családnevet a kicsiknek. Fájt lemondani a gyerekeiről.

-          Elhiszem. Gondolom meghaltak.

-          Nem. Élnek. Alex vámpír Elena félvér. Ja és Elenának van egy félvér lánya.

-          Tudom szekálni a vén húgomat.

-          Vigyázz vele, mert az egyik Salvatore srácot meg tudná ölni, mert anyóspajtásnak hívja. – mondta nevetve.

-          Az igen gondolom, a falra tudna mászni tőle.

-          Tuti, de lerakom, ott találkozunk.

-          Rendben. – mondtam és leraktam a telefont. Végre a húgom boldog lesz annyi év után. Megérdemli. Sajnálom, amikor Chris gyermekeit elvesztette. Remélem, ez a Percy gyerek boldoggá teszi és lesznek majd unokatestvéreim. Jó lenne nagybácsinak lenni.

-          Kivel beszéltél a telefonon? – kérdezte a feleségem.

-          Scarlettel.

-          Ő még él?

-          Igen. Vámpír, ahogy te és én.

-          Oké, de mitől vagy ennyire boldog?

-          A kishúgom két hét múlva férjhez megy.

-          Ki veszi el azt a lotyót.

-          Vigyáz, mert Isabellaról beszélsz.

-          Várj. Ezt nem értem. A kis húgod életben van?

-          Igen Rebeka.

-          Csodálatos. – mondta – Gondolom nincs gyerekei.

-          Az öcsédtől volt terhes először, de elvetélte a kicsiket.

-          Mi? Az öcsémtől lett volna gyereke? Hát ez jó. De, hogy érted azt, hogy elvesztette?

-          Elvetélt.

-          Szegénykém megviselte nagyon.

-          De van egy fia és egy lánya.

-          Az jó.

-          Igen. De már vénlány a hugicám, mert nagymama lett.

-          Te szólasz meg véncsont.

-          Uh, ez kegyetlen volt asszony. Készülődj.

-          Hova megyünk?

-          Sanchez birtokra.

-          Még mindig meg van?

-          Igen. Scarlett nem hagyta, hogy elvegyék.

-          Jól van, de elmehetek vásárolni?

-          Rendben, de siess haza szívem.

Ígérem életem. – megcsókolt és elment. Én meg elterveztem, hogy hogyan lepem meg a húgomat. Isabella készülj, mert megyek.

 Scarlett de la Vega 

 Anthony de la Vega

 Anthony felsége Rebeka Black

 A családi birtok

12.rész

Percy

Nagyban beszélgetni kezdtünk a többiekkel a vár javításáról. Sajnos ezt rám nem lehetett mondani. Miért is? A válasz egyszerű. Mert nincs itt az a személy, aki fontos nekem. Gondolataimból Alex szakított ki.

-          Percy! – szólt nekem.

-          Igen Alex.

-          Tudom, hogy hiányzik neked. Hidd el, hogy visszajön hozzád, hiszen szeret téged.

-          Remélem, nem esik baja.

-          Bízunk benne.

-          Miért ennyire makacs önfejű ez a nő! – fakadtam ki.

-          Hát barátom nem fogsz unatkozni mellette. – mondta Damon és Emmett.

-          Az biztos. Csak jöjjön vissza.

-          Már itt vannak a kastélynál. – mondta Alice.

-          Végre. – sóhajtottam fel.

-          Fogadjunk Damon.

-          Miben? – kérdezte az említett személy.

-          Abban, hogy Percy letámadja a csajszit.

-          Én meg abban, hogy Bella megneveli.

-          Rendben áll a fogadás.

-          Itt vannak.

-          Oké. Menjetek.

-          Hűha s srác bepöccent.

-          Damon dugulj el. – dörrentetem rá.

-          Vettem a lapot. – mondta és ki is ment. Várj csak Isabella ezt visszakapod, amiért halálra aggódtam magam. Már meg is van a tervem.

Isabella

Visszaindultunk Volterrába. Az úton Alicia arról beszélt, hogy az édesanyánk gyönyörű szép volt. Igazat kellett neki adnunk. Valóban az volt. Én meg útközben elgondolkoztam. Vajon én és Chris együtt lehetünk volna? De hiányzik már nekem. Most ott van Percy is. Istenem miért kellett megcsókolnod Christian? Talán arra voltál kíváncsi, hogy ugyan úgy szeretlek, mint annak idején?

A választ már én magam sem tudom. A gondolataimból a nővérem szakított ki.

-          Na, itt volnánk.

-          Igen. Ezen a héten kétszer akartak megölni. Nagyon élveztem. – mondtam közönyösen.

-          Ahhoz képes jól vagy.

-          Szerencsére. Alicia ne mond senkinek, hogy meghaltam.

-          Ígérem. – közben kiszálltunk a kocsiból. 

 Isabella kocsija

-          Scarlett legyen a hátad mögött.

-          Meglepetésnek? – kérdezte.

-          Igen.

-          Végre itthon vagytok. – mondták a többiek. Ha tudnák az igazat.

-          Hol van Percy? – kérdeztem kíváncsian, mert csak őt nem láttam.

-          Az igazság az Bella, hogy nagyon ideges. – mondta nevetve Emmett.

-          Kösz. Majd beszélek a makacs fejével.

-          Hallod Em. Anyóspajtás és a srác között balhé lesz. – mondta Damon. Ő már csak ilyen.

-          Pióca elhallgass, ha nem akarod alulról szagolni az ibolyát. – vágtam neki vissza. A falra tudnék mászni ettől az anyóspajtás szövegtől.

-          Kijelenthetjük, hogy minden a régi.

-          Van egy meglepink.

-          Micsoda? – kérdezték kíváncsian. Nem is ők lennének.

-          Megmutassuk Scat?- kérdeztem a nővéremet. Elég rondán nézet is rám a beceneve véget.

-          Húzzuk egy kicsit az idegeiket Isa. – uh. Vágott vissza.

-          Ne szórakozatok már. – nyavalyogtak, mint az öt évesek.

-          Legyen. Scarlett állj félre.

-          Rendben. – mondta félre álltunk és mindenki döbbenten nézett. Isabell ocsúdott fel először.

-          Alicia! – sikkantott fel boldogan. – Hogyan?

-          A szüleim megengedték, hogy Bellával maradjak. – itt mindenki rám nézett.

-          Igaz ez?

-          Igen. Kiderült, hogy az első jegyesem lánya. – suttogtam nagyon halkan, de mégis meghallották.

-          Hány jegyesed volt? – kérdezték újból. Most a múltam annyira fontos?

-          Nem lehetne holnap megbeszélni fáradt vagyok.

-          Igaza van, a húgomnak pihennie kell.

-          Holnap mesélned kell. – mondta Alice és a lányom. Remek.

-          Jó. – adtam meg magam. Felmentem a szobámba és egy nagyon morcos Percyvel találtam szembe magam. Ezen nevetni kezdtem.

-          Mit nevetsz? – kérdezte mindig morcosan. Komolyan, mintha elvették volna tőle a kedvenc játékát.

-          Bocsi, de ezen nem lehet nevetni.

-          Van fogalmad, hogy végig aggódtam miattad?

-          Sajnálom Percy. Csak a gond van velem. – mondtam neki elcsukló hangon.

-          Inkább mesélj, hogy ment a tárgyalás? – terelte el a témát, amiért hálás voltam neki.

-          Kiderült, hogy Alicia apját nagyon jól ismerem.

-          Ki?

-          Christian Black.

-          Ő Alicia apja?

-          Igen. Van még valami, amit tudnod kell. – mondtam félve.

-          Mond el.

-          Legyen. 1905-ben terhes voltam Christiantől. Mielőtt közbe szólnál, azért mondom el, hogy tudj róla. Nem akarom, hogy titkaim legyenek előtted. 15 éves voltam, amikor teherbe estem. Pár hét múlva mentem Chrishez, hogy elmondjam neki, hogy gyermeket várok. Amikor elmondtam neki nagyon örült neki. Sajnos az apja ezt meghallotta és egy erős gyógyszert kevert bele az ételembe és szülési fájdalmaim lettek. Kiderült, hogy két kisfiúnak adtam volna életet. Nagyon megviselt a gyermekeim elvesztése. Teljesen egy évig gyászoltam őket. Ezért adtam két családhoz Alexet és Elenát, hogy őket ne veszítsem el. Ez az igazság Percy rólam. Mondj, valamit kérlek. – néztem rá könyörgőn.

-          Ez szörnyű szerelmem. – találta meg a hangját. Nem csodálom. – Ez volt Chris apjának legmocskosabb tette.

-          Igen. De arra vagyok kíváncsi, hogy mivel tudlak kiengesztelni?

-          Soha nem hatsz magamra.

-          Ezt meg ígérhetem.

-          Másik. Isabella Sanchez de Moncada hozzám jönnél feleségül? – kérdezte Percy. Én meg le voltam döbbenve. Alig 4 hónapja vagyunk együtt és megkéri a kezem.

-          Megfogtál Percy. A válaszom igen. Leszek a feleséged, de előtte meg kell ismerned a nővéremet.

-          Scarlettre gondolsz?

-          Igen.

-          Ismerem. Elmondta, hogy ő a nővéred és meg is fenyegetett, ha megbántalak megöl azonnal.

-          Értem. Hol legyen a lagzink? – kérdeztem kíváncsian.

-          Jól hallom, hogy valaki esküvőt mondott?- kérdezte Alice.

-          Percy Las Vegasban tartjuk meg az esküvőt. – mondtam gyorsan.

-          Na, nem. – mondták a gyermekeim.

-          Anyátokkal egyetértek. – mondta a vőlegényem. Hm, milyen furcsa.

-          Hallottátok a vőlegényemet. Vegasban házasodunk össze.

-          Ott nincs romantika.

-          Most tönkre teszed Alice azt, amit régen a húgom eltervezet. – mondta a nővérem. Hajaj ha tudnád, hogy van egy családi birtokunk.

-          Ez meg ki? – kérdezte Damon. – Jól néz ki.

-          A nővérem. – mondtam nemes egyszerűséggel. Damon arcára fagyott a mosoly.

-          Ugye most szívatsz? Most komolyan?

-          Igen. Isabella a húgom. A nevem Scarlett de la Vega. Megkértem, hogy rejtsen el, mert üldöztek engem.

-          Így igaz az óta velem él.

-          Komolyan mondott anya? – kérdezte Alex.

-          Igen. Reptéren az én voltam, amikor ti jöttetek Elena. Amikor te jöttél Alex akkor Scarlettet láttad az én bőrömben.

-          Ez szuper. – mondta a fiam. – Szóval Scarlett a nagynénénk?

-          Igen fiam. Akkor azért mondtam, hogy nem akarok balhét, mert a drágalátos nővérem szeret verekedni.

-          Gyenge ahhoz. – mondta Emmett. Reagálni se tudod, mert hátra volt csavarva mindkét keze. – Elismerem erősebb vagy.

-          Látod Emmett én megmondtam. Sajnos szeret fogadni is.

-          Mintha te nem Isa.

-          Az nagyon ritkán Scat. De visszatérve a lagzinkra Las Vegas lesz és kész.

-          Nem. – mondta Alice.

-          Bocsánat – kezdtük egyszerre Percyvel. – ez a mi napunk lesz, és mi döntjük el, hogy hol fogunk összeházasodni.

-          Legyen. – mondta beletörődve Alice. Én meg Scarlettre kacsintottam vette a jelzést.

-          Amúgy Alice holnap kérdezd meg őket. – mondta kuncogva.

-          Oké.

-          Sziasztok, de mi aludni szeretnénk. Igaz Percy? – kérdeztem huncut mosollyal.

-          Igen. Most háljuk el a nászt. – mondta szokott kaján vigyorral. Többiek gyorsan kirohantak a szobánkból.

-          Bevették.

-          Vegasban házasodunk össze?

-          Valójában a szüleim házában, de utána Vegasban is.

-          Jól hangzik. De a nászéjszakát megengedi hölgyem.

-          Ennyire akarja jó uram, hát akkor legyen. – mondtam és szenvedélyesen csókoltam meg. Ő se volt rest visszacsókolni, Egymást téptük. Fogalmam sincs, hogy hogyan kerültek le a ruhák rólunk. Nagyon jó érzés volt érezni a bőre melegét. Közben az ajkával a nyakamat csókolgatta utána áttért a melleimre az egyik kezével a belsőcombmat simogatta. Annyira élveztem, hogy majdnem el akartam menni. Fordítottam a helyzeten és én kényeztettem őt. Olyan édes volt, amikor a nyakától a hasáig végig csókoltam ezzel morgásokat csikartam ki belőle. Közben a vágyát simogattam. Elfulló hangon szólt hozzám.  

-          Be… Bella ne csi… csináld. – mondta.

-          Sh. Kényeztetlek.

-          Nem bírom tovább. – mondta vágytól túlfűtött hangon. Megszabadult a bugyimtól és gyötörni kezdett. A kezét a nőiségemre rakta és pár perccel később megéreztem az ujját magamban. Nem sokára a második ujja is bennem volt addig kínzott, így amíg el nem jött az első organizmussom. Azután még egyszer elkezdte.

-          Per… Percy gye… gyere velem. – mondtam vágytól elfúló hangon. Vette a célzást és egyesítette a testünket. Mind a ketten felnyögtünk. Lassú tempóval kezdte, de ösztönöztem gyorsabbra. Tudta, hogy mit akarok, ahogy én is, amit ő. Csak most az élvezetnek adtuk át magunkat. Hamarosan a csúcson voltunk és egyszerre értük el az extázist. Fáradtan dőlt mellém az ágyba.

-          Jó voltál kicsim. – mondta álmosan.

-          Te is. Ez csodálatos volt. Szeretlek Percy Jackson.

-          Én is szeretlek Isabella Marie Sanchez.

-          Aludjunk. Holnap beszélnem kell.

Oké. – mondta és nyakon csókolt. És úgy aludtunk el egymás karjaiban. Végre hazaértem. Ezzel zárult le a mai napom.

 az eljegyzési gyűrű