7.rész

Isabella:

Kopogni kezdet valaki az ajtómnál. Ki lehet az? Miért nem tudnak egy napra békén hagyni.

-         Nem vagyok itthon. – mondtam morogva.

-         Isabella. Percy vagyok. – erre már felkeltem.

-         Várj egy percet. – szóltam ki. Vajon mit akarhat Percy? Mindjárt megtudom. Amikor kinyitottam az ajtót a látvány letablózott. – Ez mi? – kérdeztem kíváncsian.

-         Ezt neked hoztam Isabella. – adta meg a választ Percy. Honnan tudta, hogy a levendula liliom és frézia a kedvenc virágjaim?

-         Honnan tudod, hogy ezek a kedvenc virágjaim?

-         Hát… az úgy volt, hogy megkérdeztem Scarlettet, hogy mi a kedvenc virágod.

-         Köszönöm Percy. Nem kellett volna. Valójában miért vagy itt a szobám előtt?

-         Neked csak a legjobb jár. – mondta és elpirultam. – Emlékszel még, hogy ma elmegyünk vacsorázni.

-         Tényleg. – csaptam a fejemhez. – El is felejtetem. Meg tudsz nekem bocsájtani? – néztem rá ártatlanul.

-         Kicsit elszomorít, hogy elfejtedet. – mondta szomorúan.

-         Mit szólná hozzá, ha nálam aludnál? – kérdeztem tőle. Még a gondolattól is elvörösödtem.

-         Szeretnéd? Nem akarok zavarni, amikor aludnál. – magyarázkodni kezdett. Aranyos volt, ahogy zavarba jött.

-         Nem zavarnál így is rossz, hogy nincs mellettem senki.

-         Rendben. 10 perc alatt el tudsz készülni? – kérdezte kíváncsian.

-         El. – mondtam pimaszul.

-         Ne pimaszkodjon velem hölgyem, mert éjszaka megbüntetem. – mondta kaján vigyorral.

-         Meglátjuk. Ha megbocsájtasz, szeretnék elkészülni.

-         Oké. Hol találkozunk?

-         A trónterem előtt.

-         Nem lehetne itt?

-         Legyen, de nem leshetsz be.

-         Megígérem.

-         Hiszek neked. Addig várj itt. – mondtam.

-         Rendben. –mondta. Azzal a lendülettel bementem a gardróbomba ruhát nézni, ami megfelel nekem. 5 percig válogatás után megtaláltam a megfelelő ruhát. Egy nagyon szexi szoknya és mély dekkolt tájú felsőt találtam. A maradék időmben elő kerestem egy régi nyakláncomat és egy sárkány hajcsatot, amit az édesanyámtól kaptam. Kis idővel meglettek az ékszereim. Utolsó simítás képen a hajamat kiengedve hagytam. Na, lássuk, hogy Percy mit fog ehhez szólni. Bár van egy-két tippem. Kiléptem a gardróbból és nem kellett csalódnom. Percy el volt ájulva a látványtól.

-         Szép vagy Bella. – mondta elámulva.

-         Köszönöm. – mondtam. – Csak nem zavarba hoztalak? – kérdeztem tőle kíváncsian.

-         Sikerült zavarba hoznod. – adta meg a választ.

-         Menjünk, mert van egy-két dolog, amit el kell intéznem.

-         Mit? - kérdezte értetlenül.

-         Vacsorára egy étterembe megyünk és megmutatom Róma nevezetességeit. – mondtam el a tervemet.

-         Nagyon jól hangzik.

-         Rendben induljunk.

-         Természetesen. – mondta és a kezünket összekulcsolta. Jó érzés volt van, akit szeretni tudok a teljes szívemből. De ezt senki se tudja rajtam kívül. – Zavar, hogy megfogtam a kezed? – kérdezte egyből.

-         Nem zavar, de senki nem fogta meg a kezem. – mondtam elpirulva.

-         Tényleg?

-         Igen, de menjünk, mert még el szeretnélek vinni egy kedvenc helyemre. – mondtam.

-         Rendben. – mondta. Ahogy kiléptünk a szobámból mindenki engem nézet. Nem hiába. Soha nem láttak laza ruhában és egy srác fogja a kezem. Néhány lépés után megjelent Alex és Elena.

-         Kicsoda ön? – kérdezték egyszerre. Ezen kuncogni tudtam, ahogy Percy is.

-         Ejnye! Anyátokat fel se ismeritek? – kérdeztem tetet felháborodással.

-         Anya te vagy az? – kérdezte Elena.

-         Igen.

-         Jól nézel ki. – mondta Alex.

-         Hogy ment a tárgyalások?

-         Fárasztó volt. De tudtuk kezelni a helyzetet.

-         Örülők neki. Holnap úgyis megtudom, hogy hogyan vezettétek le őket, de egy régi ellenfelemmel is fogunk tárgyalni. – mondtam.

-         Rendben. – mondták. – Amúgy hova is mentek?

-         Randizni megyünk. –mondtam pimaszul.

-         Jó szórakozást hozzá. – mondták egyszerre és kacsintottak. Szegény Percy zavarba is jött.

-         De mivel fogunk elmenni Rómába?

-         Természetesen kocsival megyünk. – mondtam. – Holnap elmegyek veled bárhova, ha elrendeztem mindent. – kacsintottam.

-         Rendben. Isabella?

-         Igen Percy.

-         Szeretlek. – mondta és én ledöbbentem. Soha senki nem mondta ezt a szót ki nekem. Csak a néhai családom.

-         Én… - kezdtem dadogva – én is szeretlek. Ne érts félre, de még, mint egy barátot még.

-         Oké. Menjünk, mert éhen halok.

-         Indulunk is. – mondtam. Közben elindultunk. Negyed óra múlva egy hangulatos étteremhez értünk. Kiszálltunk és bementünk. A tulaj rögtön felismert és egy asztalhoz vezetet.

-         Bella. – szólt halkan Percy.

-         Igen.

-         Ahogy beléptük mindenki furcsán néztek ránk. A tulaj honnan ismer?

-         A tulajnak én segítetem, hogy beinduljon a vállalkozása. A többiek azért néznek furcsán, mert te vagy az első pasi, akit ide elhoztam.

-          Komolyan. Hangulatos hely. Bámulatos, amit tettél, hogy segíts egy emberen.

-         Jól van. Inkább válasz az étlapról. – mondtam neki.

-         Oké. – mondta. Pár perc múlva egy pincér jött az asztalhoz.

-         Sikerült választaniuk? – kérdezte illedelmesen.

-         Igen.

-         Mit szeretnének? – kérdezte. Mi meg összenéztünk és egyszerre mondtuk.

-         Spagettit szeretnénk. – adtuk le a rendelést.

-         Desszertet hölgyem?

-         Tiramisu legyen. – mondtam. Egyből felírta és el is ment.

-         Bella kérdezhetek valamit? – kérdezte félve Percy.

-         Igen. Mit szeretnél tudni?

-         Arra vagyok kíváncsi, hogy eljönnél velem a szüleimhez? Meg a vacsora után elmegyünk bulizni, mert az nagyon jó lenne.

-         Nos, elmehetek veled, ha szeretnéd. De bulizni nem tudok. – húztam el a számat.

-         Persze, hogy szeretném. Hogyhogy nem tudsz bulizni?

-         Tudod lefoglalta birodalmak kormányzása. De én kíváncsi vagyok valamire.

-         Mire?

-         Valójában, hogy kerültél ide?

-         Elszöktem otthonról, mert nem bírtam tovább azt, hogy anya és a nevelőapám folyton veszekednek. Van egy kishúgom is. Őt Henrietta Jacksonnak hívják. Ami pénzt kerestem abból vettem repülőjegyet egyenesen Olaszországba. Amikor leszálltam elindultam megkeresni Volterra várát, hogy szállást kérjek. Most itt vagyok veled. – mondta és megfogta a kezemet. Jó eset az érintése és tudtam, hogy vele akarok lenni örökre.

-         Szerintem aggódnak miattad. Mi lenne, ha egy hét múlva elmennénk hozzájuk?

-         Benne vagyok. – mondta.

-         Rendben. Néz, ott hozzák a vacsoránkat. – mutattam a pincér felé.

-         De jó illata van. – mondta és korogni kezdet a hasa.

-         Valóban az. Együnk, mert ki fog hűlni. És még vissza van a desszert is.

-         Remélem olyan finom lesz, mint ez. – mondta két falat között. Ezen kuncogni tudtam. – Mit nevetsz? – kérdezte kíváncsian.

-         Azon, hogy ennyire szeretet az olasz ételeket.

-         Igen.

-         Ne beszéljünk annyit, mert kihűl.

-         Értetem. – felelte. Közben folytattuk a vacsorát. Alig ettük meg a spagettit már hozták is a tiramisut. Nem kellett csalódnom. Nagyon jó volt nézni, ahogy Percy eszik. Gondolataimból ő szakított ki. – Te nem eszel?

-         De. – mondtam. Én is enni kezdtem a desszertet. Gyorsan megettem. Végül hívtam a pincért, hogy fizetni akarok borra valót is adtam neki. Kimentünk és beszálltunk a kocsimba és elindultunk Rómába.

-         Itt még nem jártam.

-         Éjjel a legszebb amúgy Róma. Gyere, megmutatom, hogy mi a kedvenc helyem itt. – mondtam. Megfogtam a kezét és elindultunk a Colosseum felé.

-         Azt ott a Colosseum. Mellette lévő sík terület a Cirkus Maximus. Amit tudni kell, hogy itt sok volt a gladiátor harc. Azt nem tudom, hogyan mentek akkoriba ezek a viadalok. Talán életre és halálra. – mondtam, amit tudtam.

-         Szép, vagy amikor mesélsz valamiről. – mondta. Közel hajolt hozzám és megcsókolt. Nem voltam rest és visszacsókoltam. Ez a csók gyengéd volt. Ez tényleg szerelmi csók volt.

-         Köszönöm. – váltam el az ajkaitól.

-         Gyere, menjünk bulizni, vagy mozizni.

-         Ma mozizni szeretnék, és azt nézünk, amit akarsz.

-         Hm. – mondta és gondolkozni mit nézzünk. – Szereted a Karib-tenger kalózait?

-         Az nagyon jó. Tudom, hol vetítik le.

-         Hol?

-         Szállj be és megtudod nem sokára. – mondtam. Beszállt és teljesen rátapostam a gázra. Hamar ott voltunk a mozi előtt. Kiszálltunk és megvettük a jegyeket és a popkort meg az üdítőket, amit inni fogunk. Bementünk a mozi terembe és leültünk egymás mellé. Lassan elkezdték vetíteni a filmet. Engem nem nagyon kötött le a film inkább Percyt tüntetem ki a figyelmemmel. Ez észre is vette és megcsókolt újból. Belemosolyogtam a csókunkba, mert valaki az oldalamat csiklandozza. -  Ne csiklandoz. – mondtam ő meg finoman az ölébe ültetet. Nagyon kényelmes volt a vállára hajtottam a fejem és úgy néztük tovább a filmet. Sokat nevettem, rajta amikor Jack és William a csónakkal a fejükön mentek hajót lopni. Ahogy vége lett a filmnek mentünk is ki a mozi teremből. – Holnap tárgyalásra kell mennem. Induljunk vissza.

-         Igazad van. Ideje menni, mert elalszok. – mondta álmosan.

-         Indulunk is. – mondtam. Beszálltunk a kocsiba és indultunk is vissza a várba. Útközben elaludt. Fél óra múlva már meg is érkeztünk. Leállítottam a kocsit és ébreszteni kezdtem. – Percy itthon vagyunk.

-         Oké kellek.

-         Rendben. – mondtam. Közben már a szobám felé mentünk.

-         Nem akarlak zavarni téged. – motyogta az orra alatt.

-         Gyere, be nyugodtan látom rajtad, hogy mindjárt elalszol. – érveltem neki.

-         Ha nem zavarok.

-         Dehogy is zavarnál. – Közben beléptünk a szobámba és lefeküdtünk az ágyamba és lehunytam a szemeim egy kar fonódott körém. És így aludtunk el.