Percy
Mikor megérkeztünk a bútorboltba gyorsan új bútorok után néztünk.
Olyan jó a barátnőmmel együtt lenni. Kéz a kézben mentünk. Nagy részét már
sikerült beszerezni. Utána meglátunk egy – két jó minőségű ágyat. Egymásra
néztünk és perverz mosollyal összenéztünk. Kicsit össze is vesztünk az ágy
véget.
-
Percy nekem ez tetszik. – mutatott egy barna ágyra.
-
Barna nem jó. Nézd a kéket az jobb.
-
Nyertél. Legyen a kék. De áruld el, miért a kéket szereted volna? –
kérdezte huncut mosollyal. Kész boszorka ez a lány.
-
Mert ez a kedvenc színed. – adtam meg neki a választ.
-
Lassan ki ismersz.
-
Micsoda idill. – mondta egy férfi, akinek a szeme vörös volt.
-
Maga meg ki csoda?- kérdeztem.
-
Volturi klán vezetője. – felelte az idegen.
-
Te mit keresel itt Aro? – sziszegte ellenségesen Bella.
-
Honnan ismered szerelmem?
-
Őt és a testvéreit elvettem a hatalmat és próbálják idestova 80 éven
keresztül visszavenni.
-
Igen. De Isabella pont ebbe a semmire való kölyökbe vagy szerelmes.
Szánalmas.
-
Amúgy mit keresel itt? – szegezte neki a kérdést.
-
Nem is tudod?
-
Honnan tudnám?
-
Most foglaljuk el Volterra várát.
-
Aro. Aro. Soha nem tanulsz a hibákból ez a te nagy bajod. – mondta
kedvesem vigyorogva. Ezen, hogy tud nevetni?
-
Caius gyere elő. – szólt egy másik férfinak Aro.
-
Igen Aro? Mit akarsz? – kérdezte unottan Caius.
-
Tudod, mit kell tenned?
-
Sajnos igen. Sajnálom Bella.
-
Ne merjetek hozzá érni! – emeltem fel a hangom. Hátam mögé toltam
Bellát. – Nem fogjátok bántani.
-
Csak ugyan halandó? – kérdezte nyájasan Aro. Hu de rühelem most ezt
az ürgét.
-
Elég! - kiáltotta el magát
Bella. – Caius tudod mit kértél cserébe, hogy megmentselek?
-
Tudom. Azt, hogy nem fogok megjelenni.
-
Ezt megszegted.
-
Isabella Sanchez de Moncada most meghalsz, ahogy a kis embered is.
-
Soha! – kiáltotta. Elindult felénk Aro már emelte a kezét és olyan
történt, amire emlékezni fogok az életem végéig. A barátnőm elém állt és őt
szúrták le kétszer. A fájdalmat eltitkolta és a karjaimba esett. Ekkor lépet be
Marcus, akivel ma tárgyaltak.
-
Mi történt itt? – kérdezte.
-
Megöltem azt a némbert. – mondta diadaliasan Aro.
-
Bella drágám nyisd ki a szemed. – kérten elcsukló hangon.
-
Látod mit tettél öcsém? – Kérdezte Marcus. – Egy kapcsolatot tettél
tönkre. Sajnálom Aro, de azt nem bocsátom meg neked, hogy meg akartál ölni.
-
Úgy sem fogod megtenni.
-
Caius menj innen. – mondta a
szőke hajú vámpírnak.
-
Rendben Marcus. Sajnálom a barátnődet kölyök. – mondta és már ott se
volt.
-
Halál fia vagy Aro. – és letépte a fejét. Eközben kinyílt a
szerelmem szeme.
-
Bella.
-
Per… Percy jól vagy? – kérdezte elfúló hangon.
-
Igen. Miért tetted ezt?
-
Mert Neked élned kell. Sajnálom, hogy nem tudok többé veled maradni.
– mondta és újból lecsukottak a szemei.
-
Ne mondj ilyent. Kérem, uram hívjon egy orvost. – kértem tőle
illedelmesen.
-
Szólok egy barátomnak.
-
Köszönöm. – mondtam hálásan.
-
Szívesen. Amúgy te vagy Percy? – kérdezte kíváncsian tőlem.
-
Igen én volnék. Miért?
-
Szerencsés vagy, hogy egy ilyen nővel jöttél össze. Ti egymásnak
vagytok teremtve.
-
Ezt, hogy érti?
-
Úgy fiam, hogy ti nektek találkoznotok kellett. A lelketek egymáshoz
passzol. Te harcias vagy, ahogy ő is.
Érted bármit megtenne, hogy neked örömet szerezzen. Ha meghaltok, akkor
az új életben újra találkoznátok. Ez egy legendás szerelem lesz.
-
Értem.
-
Már itt is van a barátom.
Carlisle
Mindenhol kerestük őket, de sehol sem találtuk. Bella miért tűntetek
így el? – kérdeztem magamtól. Nem tudtam sokáig gondolkodni, mert a telefonom
csörögni kezdett.
-
Halló. – szóltam bele.
-
Carlisle gyertek gyorsan, mert Bella haldoklik.
-
Marcus hol vagytok?
-
Colosseum szembeni bútorboltban.
-
Mindjárt indulunk.
-
Rendben.
-
Ott találkozunk.
-
Oké. – mondta és lerakta. Közben a többiek is megjelentek.
-
Meglettek? – kérdezte Elena.
-
Igen, de sajnos Isabellat leszúrták.
-
Nem halhat meg. – mondták egyszerre.
-
Induljunk. – mondtam.
-
Mire várunk még! – szólalt meg Damon. Mindenki beszállt a kocsikba
és indultunk is oda ahova Marcus mondta. Hamar oda is értünk.
-
Carlisle még időben érkeztetek meg. – mondta Marcus.
-
Hogy érted?
-
Lassul a szív verése. Meg kell őt mentened, hogy a fiú ne veszítse
el.
-
Rendben. Percy hogy vagy?
-
Maga szerint jól vagyok. A szemem előtt szúrták le a szerelemet. És
azt kérdezi, hogy jól vagyok? – fakadt ki Percy.
-
Per… Percy nyugodj meg. – szólalt meg gyengéden Bella.
-
Bella egyetlenem élned kell. – mondta elcsukló hangon a fiú.
-
Itt az ideje valaminek, amit már rég a titkom. – mondta hirtelen
Bella.
-
Mit? – kérdeztem.
-
Carlisle mentse meg.
-
Megteszek mindent, ami tőlem telik.
-
Köszönöm.
-
Percy gyere velünk egy kicsit. – szólt neki Elena.
-
Nem akarom magára hagyni.
-
Percy bácsi – szólt neki a kis Izzy. – nagyi erős. Visszatér.
-
Hiszek neked pöttöm.
-
Akkor viszel a hátadon? – nézet rá ártatlanul.
-
Szeretnéd?
-
Igen.
-
Akkor menjünk. – mondta a fiú.
-
Rose, Edward hozzátok a kocsit. Gyorsan vissza kell vinni
Volterrába.
-
Kockázatos. – mondta Alex.
-
Meg kell menteni. Ha anyád meghal, a birodalmak szét fognak esni,
amiért sokat harcolt.
-
Ne vitatkozatok már! – csattant fel Alicia. Kicsi létére komoly.
-
Igaza van. – értett vele egyet Rose.
-
Induljunk, mert meg kell menteni az anyóspajtást. – mondta Damon
cserébe kapott egy adag hideg zuhanyt.
-
Ki volt ez? – kérdezte döbbenten.
-
Szerintem a nagyi.
-
Még él.
-
Menjünk. – adtam ki az utasítást és elindultunk. Félóra múlva
megérkeztünk Volterrába. A látvány nem
volt túl kecsegtető.
-
Mi történt itt? – kérdezte Esme.
-
Most nem ez a fontos. – mondta Alex és Percy egyszerre.
-
Igazuk van. – mondták a többiek. Gyorsan egy szobába vittük, ahol az
eszközök elől voltak készítve. Neki álltam megműteni Bellát. Sok idő betelt
mire meg tudtam csinálni műtétet. Vámpír létemre elfáradtam.
-
Hogy ment?
-
Jól szerencsére nem a méhét érte a szúrás, de lehet, hogy
lebénulhat.
-
Ezt hogy érted?
-
A második szúrás sokkal mélyebb volt. Ha a méhét szúrják át, akkor
nem lehet több gyermeke.
-
Ez szörnyű. – mondta Esme és Rosalie.
-
Az.
-
Carlisle nem vihetném a szobájába?
-
Nos, nem szállítható. – mondtam.
-
Kérlek, vele akarok lenni. – kért meg Percy. Nagyon szereti ezek
szerint.
-
Legyen. – egyeztem bele.
-
Köszönöm. – mondta. Átvittük Bellát a szobájába és kimentünk onnan.
Csak Percy maradt vele. Remélem, hogy boldogok lesznek.
Isabella
Arra emlékszem, hogy Aro leszúrt. Még arra is, hogy Damon anyós
pajtásnak hívott. Cserébe hideg zuhanyt kapott. Lehet, hogy tehet, lenül
fekszem, de még a képességeim működnek. Többre nem emlékszem.
2 nap
múlva
Már két napja fekszem. Azt hiszem ideje felébrednem. Kinyitottam a
szemeimet, de hamar vissza is csuktam a hirtelen fény miatt. Újból kinyitottam
a szemem és egy csodálatos kékeszöld szempárral néztem farkas szemet. Reagálni
se tudtam, mert Percy megcsókolt. Hiányzott már a csókjai.
-
Te önfejű nő. – esett nekem. – Tudod te, hogy mit éltem át,
-
Sajnálom. – csak ennyit tudtam mondani.
-
Szerencse, hogy az egyik szúrás nem a méhedet találta el, de a
másiktól lehet, hogy lebénulsz.
-
Mi? – kérdeztem pár oktávval magasabban.
-
Nyugodj meg szerelmem.
-
Nyugodjak meg? Az istenit Percy az nem lenne jó, ha lebénulnék. Az
még hagyján, de még gyerekem se lehetet volna. – borultam ki teljesen. Megunta
és újból megcsókolt és ettől megnyugodtam. – Hol vagyok?
-
A szobádban.
-
Ki tette ezt velem?
-
Aro.
-
Hogy az a rohadék megkeserüli, hogy velem kezdett ki. Azt is
megbánja, hogy a világra jött. Téged akart megölni, de erre engem szúrt le.
-
Igen. Kérlek, ne beszéljünk róla.
-
Rendben.
-
Szeretnének látni már. – mondta a szerelemem.
-
Gondolom, hogy mindenki.
-
Igen.
-
Vicceljük meg őket. – mondtam hirtelen.
-
Hogyan?
-
Úgy csinálok, mintha halott lennék. Kíváncsi vagyok, hogy Damon
bedől–e a cselnek.
-
De Isabella. – hu de utálom, amikor a teljes nevemet mondja. –
Halálra aggódták magukat. – jó ebben igaza van, de egy kis gonoszság nem árt.
-
Kérlek drágám. – néztem rá ártatlanul.
-
Legyen. De megint vizes leszel. – mondta kuncogva.
-
Te tervezel valamit? – húztam össze a szemöldökömet.
-
Úgy ismersz kicsim?
-
Rendben. Akkor mond, hogy meghaltam.
-
Oké. – mondta. Én úgy tettem, mintha halott lennék. – Meghalt Bella.
– ezen kuncogni kezdtem.
-
Anya ne! – mondták a gyermekeim.
-
Istenem Bella miért? – mondta az egész Cullen család.
-
Ej, anyós pajtás, de hiányzol már most. Furcsa lesz majd az élet
nélküled. – mondta Damon. Ha tudnád, hogy ezért mindjárt megverlek. De hízelgő
a szavai.
-
Menjen mindenki hátra. – mondta a pasim. Ez meg mire készül? – 10
ömlik a víz. – rám öntött egy vödör vizet. Na meg állj, ezt még visszakapod.
-
PERSZEUSZ JACKSON! – dörrentetem rá. – Ezt meg fogod bánni te
galádcsirkefogó.
-
A mindenit bedőltem egy ócska trükknek. – mondta bosszankodva Damon.
-
Drága Damon ennyire hiányoznék? – kérdeztem kíváncsian.
-
Igen. – ismerte el.
-
Anya te most szórakoztál velünk? – kelt magából ki a lányom. Ajaj.
-
Igen talán probléma?
-
Halálra aggódtunk miattad. Tudod, hogy min mentünk keresztül? – na,
itt fogyott el a türelmem.
-
ELENA GILBERT! Ide hallgass. Tudom min mentetek keresztül. Szerinted
nekem jó érzés volt, hogy az a rohadék leszúrt kétszer? Majdnem miatta nem
lehet több gyermekem és le is bénulhatok.
-
Fogalmad sincs. – esett nekem újból. Na, itt telt be a pohár. Hiába
a lányom, de ezt a hangnemet nem tűröm meg tőle. Pofán vágtam, úgy hogy a fal
adta a másikat neki.
-
Jól jegyezd meg lányom. Soha nem eshetsz így nekem. Érthető.
-
Igen. – mondta.
-
Helyes. Én tervem volt a vicc.
-
Ez nem játék Bella. A lányodnak igaza van. – mondta Carlisle.
-
Tudom. De ki vele, hogy miről hallgatok ennyire?
-
Hát… izé… - kezdte Alice dadogva, de a többiek elég rondán nézetek
rá.
-
Ki vele. – mondtam nyomatékosan.
-
Megtámadták a várat és a testőreid fele halott.
-
Ezt kellett titkolnotok. Várjunk csak, Itt valami nem stimmel semmi.
-
Hogy érted? – kérdezték érdeklődve.
-
Igaz, hogy Aro mondta, hogy támadni fognak, de láttam, hogy
hazudott. Valaki más támadta meg a várat.
-
Igazad van Isabella. – szólalt meg Marcus.
-
Te mit keresel itt?
-
Tudod Bella, akit te befogadtál valójában ő fog megölni téged.
-
Mi?
-
Igen. A gyermek egy királyi sarj.
-
Lehetetlen. – hűlt meg bennem a vér. Már pedig nem vagyok az ijedős
csaj. – Igaz ez Alicia?
-
Igen.
-
Hogy teheted ezt meg velem? Befogadtalak gondodat viseltem.
-
Elraboltak. – mondta elcsukló hangon.
-
Hazudtál nekem Alicia. Gondolom, a szülei keresik? – kérdeztem
Marcustól.
-
Igen. – felelte.
-
Ma visszaviszem.
-
Bella – szólalt meg Edward. – ne tedd.
-
Hazudott. – emeltem fel a hangom. – Ezt nem tudom megbocsájtani.
Sajnálom, de visszaviszem a szüleihez.
-
Mintha te nem hazudtál volna? – kérdezték szemre hányóan. Csak Percy és Isabell nem.
-
Takarodjatok ki innen mindenki.
-
Nagyi? – szólt féléken a kis unokám.
-
Igen Izzy. Mi nyomja kicsi lelked?
-
Aliciát tényleg visszaviszed?
-
Igen kicsim. Sajnálom, de őt keresik a szülei. Halálra aggódják
magukat.
-
Igazad van drágám. – értett velem egyet Percy.
-
Köszönöm.
-
Mikor viszed vissza?
-
Ma. – mondtam határozottan. – Marcus kié ez a gyermek? Az igazat.
-
Annyit tudok, hogy egy királyi gyermek. Angliából rabolta el Aro.
-
Pontos hely?
-
London.
-
Köszi. Ma Londonba utazom.
-
Még nem vagy jól. – mondta Carlisle és Stefan.
-
Nem érdekel. Vállalom a következményeket.
-
Ők erősebbek nálad Isabella. – mondta Marcus.
-
Legyenek, nem érdekel.
-
Veled megyek. – mondta Percy.
-
Szóljatok Aliciának.
-
Rendben. – mondta Izzy. Két perc múlva ott voltak előttem.
-
Alicia kik a szüleid? – kérdeztem tőle. – Az igazat.
-
Christian Black és Elisa Amélia Dunken.
-
Mi? – az nem lehet.
-
Mi a baj Bella? – kérdezték egyszerre.
-
Ők azok, akik megölték a bátyámat. – mondtam és Scarlettre néztem.
-
Tessék?
-
Anyám Esmeralda Sanchez apám Diego de la Vega volt. 1880-ban
született. 15 éves volt, amikor meghalt, de láttam egy férfit, aki megölte őt.
Az a férfi nem volt más Christian Black apja Nathan Black. Ha jól emlékszem a
nevére.
-
Neked volt testvéred? – kérdezte Rosalie.
-
Igen. 1895. szept. 2-án halt meg. Rá fél évre az apám is. Egyedül
csak anyám maradt. Mindentől óvót engem. Egy napon Aro megölte őt is.
-
Ezt nem tudtuk.
-
Ezért támadtak rám. Azt hiszik, hogy elraboltam a kislányt.
-
Jobban járunk, hogyha visszakerül a szüleihez. mondta Jasper.
-
Sajnálom Alicia, de elválnak az útjaink.
-
Anya tud, hogy szeretni foglak. – mondta és a szívem hasadt meg.
-
Tudom. Apádékkal beszélnem kell. Tisztáznom kell ezt a félre értést.
-
Nem anya. Bízd ránk. – mondták a gyermekeim.
-
Nem. Ők még nálam is erősebbek. Vámpír herceg és a Hold boszorkánya
legyőzhetetlen.
-
Bella te is az vagy.
-
Igen, de a leggyengébb. Levelet írok nekik.
-
Rossz előérzetem van. – szólalt meg Stefan.
-
Ezt nekem kell elrendeznem.
-
Itt a papír és a toll. – mondta Esme és oda adta nekem.
-
Köszönöm. Menjetek ki mindannyian. – kimentek és neki álltam a
levélírásnak.
Christian Black!
Nálam
van a lányod jó kezekben. Nem bántottam eddig. Van egy elintézetlen számlánk. A
testvérem haláláért ti feleltek. Ha akarod látni a lányodat el, kell jönnötök
Toszkánába 2 nap múlva. Ne szervezkedj ellenem, mert tudni fogom. Üdvözlöm a
nejedet.
Üdvözlettel
Volterra Királynője
Isabella Sanchez de Moncada
Ahogy végeztem a levéllel rányomtam a pecsétet.
-
Scarlett. – szóltam neki.
-
Igen Bella?
-
Ezt a levelet vidd Londonba, de sürgősen.
-
Rendben.
-
Köszönöm. Annyit mondj nekik, hogy Volterra Királynője várja őket.
-
Ok. Kinek kell átadnom?
-
Christian Blacknek.
-
Értem.
-
Holnap várlak a válasszal.
-
Oké. – mondta. Nekem agyalnom kell, hogy mi tévő legyek ellenük. De
semmi ötletem sincs. Ezért visszaaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése