Izzy
Alicia
Percy
Reggel arra ébredtem, hogy valaki a mellkasomon fekszik.
Kíváncsi voltam, hogy ki fekszik rajtam. Lenéztem és egy alvó Bellával találtam
szembe magam. Olyan békésen aludt, hogy nem volt szívem felébreszteni. Közben
kopogtak az ajtón.
-
Ki az? – kérdeztem. Közben kinyílott az ajtó és két kislány
szaladt hozzánk. Bella még mindig aludt.
-
Percy bácsi! – szólt az egyik kis lány.
-
Igen. Nem akartok bemutatkozni?
-
De. – mondták egyszerre.
-
Isabella Salvatore vagyok.
-
Te vagy Bella unokája?
-
Igen.
-
És te pöttöm?
-
Alicia Black vagyok.
-
Te vagy, akit befogadott Bella?
-
Igen.
-
Mit kerestek itt?
-
Bújócskázunk.
-
Ki a hunyó? – kérdeztem kíváncsian.
-
Damon és Emmett. – mondta kis Isabella.
-
Értem. De bújjatok el, mert jönnek. – mondtam. Visszadőltem az
ágyamra és elaludtam. Nem sokára megjött Damon és Emmett. Beszélgetni kezdtek.
-
Te Emmett! – szólt neki Damon.
-
Mondjad.
-
Szívassuk meg az anyós pajtást.
-
Kit? – kérdezte Emmett értetlenül.
-
Elena anyját.
-
Benne vagyok. – mondta Em.
-
Jó móka lesz. – Nem sokára kimentek a szobából és két perc múlva
vissza is jöttek. Csak annyit mondtak, hogy ömlik az víz és ránk öntötték a két
vödör vizet. Szegény Bella akkorát sikkantott, hogy mindenki ott volt a szobája
ajtajában. Fél perc múlva kikelt magából.
-
Ki volt az a vadbarom állat? – kérdezte ki kelve magából. Itt
tuti balhé lesz.
-
Nagyi mi tudjuk, hogy kik voltak. – mondta Isabell. Damon és
Emmett könyörögve néztek rá.
-
Kik voltak?
-
Damon és Emmett. – mondta. A két említett menekülni próbált, de
nem sikerült, mert a csajom elállta az útjukat.
-
Szóval ez a két marha volt a tettes?
-
Igen. – ismerték be a bűnüket, de nevetni tudtak.
-
Lányok tudnátok segíteni, hogy ezt a két nagyra nőt-gyereket
megneveljem?
-
Hogyne Bella. – mondták szinkronba.
-
Jól van. Holnaptól 6 hónapig kötelesek vagytok elmenni a
csajokkal vásárolni. – mondta ördögi mosollyal. Imádom, amikor gonoszkodik.
-
Bármit csak ezt ne. –
könyörögtek neki.
-
Így jár, aki velem kekeckedik. – mondta. – Alice! – szólt az
egyik lánynak.
-
Igen?
-
Tudnál segíteni nekem a ruhaválasztásban? Mert tárgyalásra kell mennem.
-
Hol a gardróbod? – kérdezte kíváncsian.
-
Itt a szobámban.
-
Drágám! – szóltam neki.
-
Igen.
-
Halaszd el holnapra a tárgyalást és legyél velem. – néztem rá
ártatlan szemekkel.
-
Igaza van anya. - értett velem Elena és kacsintott is.
-
Na de… - kezdett volna beszélni, de félbe szakították.
-
Ki kell kapcsolódnod. 100 éve vezetett a birodalmakat. Itt az
ideje, hogy a kezünkbe vegyük az irányítást. – mondta Alex és Edward.
-
Össze fogtatok ellenem? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-
Igen. A trón terem közelébe nem mehetsz.
-
Állj! Itt még én kormányzok. Oda megyek, ahova akarok. Percy is
jön a tárgyalásra. – mondta és kacsintott rám.
-
Legyen. – mondták beletörődve.
-
Marcus Volturival fogunk tárgyalni.
-
Mi? – kérdeztük egyszerre.
-
Most mi van? – kérdezet vissza értetlenül.
-
Volturival fogunk tárgyalni anya? – kérdezte Alex. – Már
megbocsáss, de ők voltak, akik megölték az unokámat.
-
Tudom. Ezért leszek ott a tárgyaláson. Ti fogjátok vezetni.
-
Jó ötlet. – mondta Carlisle.
-
Menjetek ki, mert beszélni szeretnék a barátnőmmel. – mondtam. A
többiek kimentek a szobából.
-
Szóval hova megyünk délután? – kérdeztem tőle kíváncsian.
-
Dönts te. – mondta pajkosan.
-
Firenze és Toszkánja.
-
Toszkánába holnap megyünk el rendben.
-
Oké. nem tudnád hamar lerendezni a tárgyalást?
-
Adj két órát és
elrendezem.
-
Oké.
-
Mit szólnál hozzá, ha új ágyat vennénk?
-
Remek ötlet szívem. – mondtam és megcsókoltam.
-
Megbeszéltük. – mondta és kiment a szobából.
Marcus:
Másnap reggel jöttek szólni, hogy a nagy terembe kell mennem. De
vajon milyen okból? Mit terveznek ellenem? Majd megtudom, amikor odamegyek.
-
Jöjjön velem uram. – mondta a kísérőm.
-
Rendben. – mondtam. Útközben megkérdeztem, hogy milyen a
királynő. – Milyen a királynő?
-
Jó. – adta meg a tömör választ.
-
Milyen birodalmakat vezet még? – kérdeztem kíváncsian. Jaj, csak
mond már, hogy sokat.
-
Sajnálom uram, de erre a kérdésére nem válaszolhatok. – tért ki
a válasz alól. A francba ezek szerint sok klánt tart a kezében. De hogyan? És
hogy tudja őket irányítani? Pár perc múlva a trónterem előtt voltunk. Beléptünk
az ajtón és ott állt Isabella deNoir ruha volt rajta és három idegen volt vele.
-
Marcus Volturi. – szólt egy rideg hang.
-
Én volnék.
-
Nos, Marcus, ahogy mondtam a fiam és a lányom meg Edward vezeti
azt a tárgyalást. – mondta Isabella.
-
Csak a királynővel akarok tárgyalni.
-
Sajnálom Marcus, de velem nem tárgyalsz. Annyit elmondok, hogy
Caius 2 éve halott.
-
Te megölted őt! – dörrentetem rá.
-
Tévedés. Tárgyalni kezdtünk és a kísérője ölte meg.
-
Hazudsz.
-
De nem ezért vagyunk itt. Marcus Volturi megvádollak Isabella
Marie Swan megölésében. – mondta kemény hangon.
-
Részt vettem. – ismertem el.
-
Alex milyen ítéleted akartok hozni?
-
Büntetése halál. – mondta az egyik fiú.
-
Lányom? – nézet egy fiatal lányra.
-
Bűnös.
-
Te Edward?
-
Bűnösnek találtatik a néhai jegyesem halála miatt.
-
És te Isabella Sanchez? Milyen ítéleted szabsz rám?
-
Kíváncsi vagy?
-
Igen.
-
Legyen. Bűnös vagy. A vád a dédunokám halála a szüleim megölése.
Többszöri lázadás és sok ártatlan ember megölése. Kíváncsi vagy még valamire?
-
Igen.
-
Mire?
-
Te is lázadásokat szíjtotál. Megölted az öcsémet. Ezennel
megvádollak én is. Itt mindenki előtt.
-
Marcus. – kezdte nyugodt hangon. – Hogy mersz te engem
megvádolni? Talán az nem tetszik, hogy át vettem a hatalmat tőletek? Cesarion
Masennek és Heather Morgannak miért kellett meghalniuk? – itt emelte fel a
hangját. – Meg adom a választ. Mert féltetétek az a rohadt hatalmatokat. Az egy
dolog, hogy lázadásokat vezettem, de egy ember nem halt meg soha. Az ítéletet
szabadon elmehetsz. – mondta.
-
Anya ezt nem tehetjük.
-
Várjatok. – intette le őket Isabella. Mit forgat a fejében? –
Két feltétel közül kell választania.
-
Mik azok?
-
Az egyik soha nem követeled vissza a trónodat.
-
Na de… - kezdtem volna a tiltakozásba.
-
MÉG NEM FEJEZTEM BE! – kiabált rám. Az egész szoba bele remeget.
Vámpír létemre félni kezdtem tőle. – A másik meg kell ölnöd Arot.
-
Nem leszek testvérgyilkos.
-
Legyen, melyiket választod?
-
Egyiket sem.
-
Rendben. Akkor 2 hónap múlva harcolni fogunk.
-
Mi? – kérdeztem nevetve. Nem is sejti, hogy mennyien vagyunk.
-
Csak a vezetők. Ti ketten ellenem.
-
Rendben.
-
Ja és Marcus megölöm Arot.
-
Meglátjuk Sanchez.
-
Takarodj, a szemem elől mielőtt megváltoztatom az ítéletet.
-
Elmegyek, de hallani
fogsz rólunk.
-
Vezessétek a börtönbe. – mondta gonosz mosollyal.
-
Mi?
-
Börtön be vele. – mondták egyszerre.
-
Ezzel lezárom a tárgyalást. Mindenki távozhat.
-
Ezért még megfizetsz te némber. – kiabáltam rá. Erre odajött és
pofán vágott. Vámpír létembe egy nő sose ütőt meg.
-
Ez a némber még az életedet menti azzal, hogy börtönbe mész, de
2 hét múlva elmehetsz.
-
Rendben.
-
Most mindenki távozhat. – adta ki az utasítást engem meg a
börtönbe zártak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése