9.rész

Isabella

Ahogy vége lett a tárgyalásnak kiszaladtam, mert már nem bírtam tovább. Elkezdtem sírni. Az elmúlt 100 év könnyeit most engedtem ki magamból közben két kar fonódott körém. Felismertem az ölelő karokat.

-         Mi a baj drágám? – kérdezte aggodalmasan Percy.

-         Nem bírom tovább. Lemondok most a kormányzásokról. – fakadtam ki.

-         Légy erős.

-         Nem megy.

-         Bella kérlek a kedvemért egy kicsit.

-         Legyen. De nem sokára lemondok.

-         Rendben szerelmem.

-         Köszi, Percy.

-         Mit kicsim?

-         Azt, hogy meg tudsz nyugtatni.

-         Szívesen. De menjünk ágyat venni. – mondta kaján vigyorral. Ezen nevetni kezdtem.

-         Menjünk te lókötő. – mondtam. Elindultunk a kocsimhoz, de nem is sejtve, hogy valami baj fog történi. 

Rosalie

Már kíváncsian vártuk, hogy mi lesz a tárgyalás vége. 3 órán át vártuk, hogy Elenáék kijöjjenek a trónteremből. Kijöttek és letámadtuk őket.

-         Mi lett a tárgyalás vége? – kérdezte Carlisle.

-         Börtönbe záratta az anyánk. – mondta Alex.

-         Isabellat megvádolta. – mesélte Edward.

-         Mi? – kérdeztük egyszerre.

-         A lázadások véget. – vette át a szót Elena.

-         Van még bőr a pofáján és megvádolja a királynőt? – kérdezte Stefan dühösen.

-         2 hónap múlva anya harcba vonul ellenük. – tette hozzá Alex.

-         Ezt meg kell akadályozni – mondtuk Alice-szel egyszerre.

-         Erre még visszatérünk. – mondta Esme.

-         Igaza van Esmenek.

Alice

Hirtelen látomásom lett. „Isabella és Percy elmentek vásárolni. Ott valaki meg fogja őket támadni. Percy túléli a támadást, de Bella belehal a késszúrásba.” Itt vége tért a látomásomnak.

-         Mi volt ez Alice? – kérdezte Edward meghökkenve.

-         Nekem is ijesztő volt.

-         Ezt meg kell akadályozni. – mondta Rose.

-         De ki az, aki az anyánkat megtámadja? – kérdezte Alex és Elena.

-         Nem tudom pontosan. El volt takarva az arca.

-         Mikor történik ez meg? – kérdezte Damon és Stefan.

-         Délben, a bútorboltban. – adtam meg a kérdésre meg a választ.

-         Mennyi az idő? – kérdezte Alex felesége.

-         Fél tizenkettő. Miért?

-         Nem tudunk időbe odaérni.

-         Hogy érted ezt Angela?

-         Mert Rómába mentek bútorokat nézni maguknak.

-         Mire várunk még? – szólalt meg Alicia és Isabell.

-         Ti mit kerestek itt?

-         Meg kell menteni a nagyit. – mondta a kis Isabella.

-         Igaza van Isabellnek. – értett vele egyet a barátnője.

-         Igazuk van. – értett velük egyet Esme. – Meg kell őket menteni. – Hirtelen látomásom lett. „ Pontosan délben fognak támadni rájuk. De a támadó arcát most már látom. Aki nem más, mint Aro és Caius. Bella védeni próbálja Percyt, de nem nagy sikerrel. Végül őt leszúrják. Valami csoda folytán túléli.” Itt vége lett a látomásomnak.

-         Várjunk csak. – szólalt meg Edward. – Nem azt mondta Bella, hogy meg halt Caius?

-         Figyelem elterelés volt. – mondta csendesen Marcus. – Valójában Caius él. Az utolsó csatánkban súlyosan megsérült, de Isabella megmentette. Azért mondta mindenkinek, hogy az öcsém halott, mert így tudta megmenteni.

-         Egy baj van Marcus Caius is ott lesz az anyám megtámadásánál. – mondta Alex.

-         Ez volt Aro valódi terve, hogy megöli Volterra Királynőjét.

-         Megakadályozzuk. – mondtuk elszántan.

-         Segíteni szeretnék.

-         Marcus Volturi! – szólalt meg Elena. – Egy feltétellel nem mész a börtönbe.

-         Mi a feltétel? – Kérdezte kíváncsian Marcus. Erre mi kíváncsiak voltunk.

-         Anyám szavaival éljek. Meg kell ölnöd a testvéredet.

-         Kegyetlen vagy.

-         Ez vagy semmi. – mondta Alex. Pontosan olyanok, mint az anyjuk. – Ezzel eltekintek az unokám halálától és te szabadon élhetnél tovább. – hm, jó érv ezt én elfogadnám Marcus helyében.

-         Ha nem teszem meg? – kérdezte meg Marcus.

-         Halál. – mondták a testvérek.

-         Segítek. Cserébe anyátokkal beszélnem kell. – ajaj, itt megint miről lesz majd szó?

-         A trón miatt? – kérdezte Edward.

-         Igen. Ne értsetek félre. Bízom bennetek. De a birodalmak alapja az édesanyátok Alex és Elena. Csodálatos nő. Soha nem hagyta magát megközelíteni, de látom szerelmes lett.

-         Igen.

-         Még valami a nagyszüleiteket nem ismeritek. Anyátok szülei Esmeralda Sanchez de Moncada és Diego de la Vega. Apátok szülei Cesar deNoir és Inez deNoir volt.

-         Ezt miért mondja el? – kérdezte Alex.

-         Azért, mert anyátok titeket védett mindvégig védelmezett. A deNoir klán üldözni kezdték csak az anyjánál talált menedéket. Végül Aro ölte meg Esmeraldat. – mondta el Marcus el az igazat.

-         Értjük. Szeretnénk, hogy segítsen. – mondta Elena.

-         Rendben megölöm a testvéreimet.

-         Tudom Marcus, hogy nehezedre esik. – mondta Carlisle.

-         Aro amúgy is meg akart ölni most revansot visszakapja.

-         Köszönjük.

-         Szívese. Ígérem nem lesz több támadás anyátok ellen.

-         Ezt majd vele beszélje meg. – mondtam.

-         Rendben induljunk. – mondta Marcus. Elindultunk Rómába. Szerencsékre felhős volt az idő. Végül meg egyeztünk, hogy külön válunk, és úgy keressük őket. Remélni tudjuk, hogy nem történik semmi tragédia.